Bár a Diabetes Care című szakfolyóiratban ismertetett tanulmány arra nem ad választ, hogy van-e ennek a csökkenésnek hosszabb távú egészségügyi előnye is, az étkezés utáni nagymértékű glükóz- és inzulinszint-kiugrást korábban kapcsolatba hozták a szívbetegségek és a diabétesz nagyobb kockázatával.
„Amikor ülünk, izmaink használaton kívül vannak, nem húzódnak össze, és nem segítik a szervezetet abban, hogy szabályozza az anyagcsere-folyamatokat” – magyarázta David Dunstan melbourne-i szakértő, a tanulmány egyik szerzője.
Normál esetben étkezés után megemelkedik a glükóz és az inzulin szintje a vérben, hogy segítse a sejteket az energia tárolásában. Amikor ez megtörtént, akkor a vércukorszint újra apad. A 2-es típusú diabéteszben szenvedő embereknél azonban ez a folyamat sérül, az inzulinválasz elégtelen. Ilyenkor a vércukor és az inzulin szintje hosszabb időn át magas marad a vérben.
A vizsgálatokba 19 túlsúlyos felnőttet vontak be, akik hét órát töltöttek a laboratóriumban ülve, miközben óránként ellenőrizték vércukor- és inzulinszintjüket. Két óra elteltével elfogyasztottak egy 763 kalória energiát tartalmazó, magas cukor- és zsírtartalmú italt, és további öt órát üldögéltek. Minden résztvevővel összesen háromszor ismételték meg a tesztet, az egyes napokat néhány hét választotta el egymástól.
Az egyik teszt során a hét óra alatt csak a mosdóba mentek ki, egy másikon az ital elfogyasztása után húszpercenként felálltak és két percen át járkáltak, a harmadik napon pedig erőteljesebb mozgást végeztek a hasonlóan megtartott szünetekben. Kiderült, hogy a sétálós szünetek átlagosan 24 százalékkal csökkentették a glükóz- és inzulinszintben beállt kiugrás mértékét az étkezést követő órákban.
