Markus Rex, a bremerhaveni Alfred Wegener Légkör- és Tengerkutató Intézet potsdami kirendeltségének kutatója tanulmányában bemutatja, hogy milyen változások történtek az ózonlyuk miatt a földre jutó káros UV-sugárzás mértékét illetően. „Az ózonréteg megközelítőleg az ezredforduló óta vastagszik. Az UV-sugárzás intenzitása azonban a légszennyezettség csökkenésével nemhogy visszaesett volna, hanem tovább növekedett” – mondta Rex.
A fizikus kifejtette, a jelenség a tiszta levegővel áll összefüggésben. „A kén-dioxidot illetően nagy előrelépések történtek, a savas esőkért is felelős, egészségkárosító gáz manapság kisebb mértékben szabadul fel, mint néhány évtizede. A kén-dioxid a légkörben apró cseppeket alkot, amelyek visszaverik a napfényt és az UV-részecskéket is. Mivel csökkent a légszennyezés, ez a hatás is csökkent” – részletezte a szakértő.
A montreali megállapodás viszont, amely az ózonréteg védelmében olyan intézkedéseket vezetett be, mint az FCKW-gázok (fluor–klór–szénhidrogén-gázok) tilalma, sikeresnek bizonyult – véli Rex. Az FCKW-gázok koncentrációja csökkent, ám ezek hosszú élettartamú gázok, amelyek még évtizedeken át jelen vannak a légkörben. Az FCKW önmagában kismértékben okoz ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válik. Ezek a nagyon alacsony hőmérsékletek csak a sarkköröknél fordulnak elő, ezért az Északi- és a Déli-sarknál nem figyelhető meg az ózonréteg állapotának javulása.
