A kutatócsoport Susan Rule, az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósa, valamint Christopher Johnson, a Tasmán Egyetem professzorának irányításával gombaspórákat elemzett az üledékmintákban, amelyeket a Queensland északi részén lévő „fosszilizálódott” mocsárban gyűjtöttek – olvasható az ABC Science hírportálon.
A kutatók azt találták, hogy a Sporormiella nevű gomba spórái, amelyek a nagytestű növényevők fekáliáját kedvelik, 41 ezer évvel ezelőtt tűntek el az üledékből. „A sok gombaspóra jelenléte arra utal, hogy bőségben állt rendelkezésre a »táptalaj«, és amikor kihaltak a nagytestű növényevők, velük együtt a spórák is eltűntek” – magyarázta Johnson professzor.
Az üledékes kőzetekből vett magfuratok arról tanúskodnak, hogy az elmúlt 80 ezer évben Ausztrália két nagy klímaváltozást élt át, ami az éghajlat hidegebbre és szárazabbra fordulását eredményezte, azonban egyik sem volt kihatással a Sporormiella gombaspórákra. Abban az időszakban viszont, amikor a spórák eltűntek, semmiféle jel nem utal a klímaváltozásra.
A tudósok eredményeiket összevetették korábbi pollenvizsgálatokkal és faszénminta-elemzésekkel. E vizsgálatok tanúsága szerint a vegyes esőerdőket lassan kiszorították a mirtuszfélék családjába tartozó eukaliptuszok, valamint a mályvafélék és a keserűfűfélék közé tartozó szklerofil (keménylevelű) cserjék. A megafauna kipusztulása után körülbelül egy évszázaddal kezdődtek a bozóttüzek, ami arra utal, hogy a bozóttüzeket a nagytestű állatok kihalása eredményezte, nem pedig fordítva, mint eddig feltételezték.
A kutatók meggyőződése szerint a vadászat okozhatta a megafauna kipusztulását, a nagytestű növényevők eltűnése pedig megváltoztatta a növényvilágot. „Ez a kutatás segít megoldani a megafauna kihalása körül kialakult tudományos vitát” – mutatott rá Johnson professzor.
origo.hu
Még ma összeül a Védelmi Tanács Ukrajna miatt
