Eddig homályos, illetve egymásnak ellentmondó ismeretek voltak a szén-dioxidnak a jégkorszak ezen szakaszában játszott szerepéről. „A hőmérséklet-emelkedés, amelyről az Antarktiszon vett jégmagok tanúskodnak, valóban a CO2-koncentráció előtti időben történt” – ismerte el Jeremy Shakun, a Harvard Egyetem Földtudományi Intézetének munkatársa, a kutatás vezetője. Korábban számos klímaszkeptikus érvelt ezzel annak védelmében, hogy az üvegházhatású gázok, mint például a szén-dioxid, nem járulnak hozzá a jelenlegi felmelegedéshez. Szerintük az utolsó jégkorszak végén történt felmelegedést egyszerűen a Föld pályájának kismértékű változása okozta, amely befolyással volt a napsugárzásnak a földfelszínre gyakorolt hatására.
Erre a bírálatra a klímaszakértők azzal válaszoltak, hogy a szén-dioxid mennyisége, illetve a hőmérséklet emelkedése közötti időeltolódás azt jelenti, hogy bár nem az üvegházhatású gázok okozták a felmelegedést, de jelentősen fokozták a jelenséget. Bizonyítékot azonban nehéz volt erre találniuk. Jeremy Shakun és csapata abból az elvből indult ki, hogy a jégmintákban rekedt légbuborékok a Föld légkörének globális CO2-szintjéről tanúskodnak, de jégből megállapítható hőmérsékletek csak a helyi szintű változásokról árulkodnak. Ezek a hőmérsékletek így feltehetően csakis az Antarktiszra vonatkoznak, nem pedig az egész bolygóra.
Elméletük igazolására a kutatók nyolcvan, a Föld különböző részeiből származó geológiai mintát – tengeri üledéket és jégmagot – használtak az utolsó jégkorszak végének megfelelő éghajlati modell rekonstruálásához. Eredményeik azt mutatják, hogy a korszak felmelegedésében a szén-dioxid volt az igazi „bűnös” – hangoztatják a kutatók. „A pályamódosítás volt a kiváltó ok, de ezzel nem jutunk túl messzire… A tanulmányunk azt mutatja, hogy a szén-dioxid sokkal fontosabb tényező volt – hangsúlyozta Jeremy Shakun. – Fontos összefüggés van az általános hőmérsékletek és a szén-dioxid-szint emelkedése között az utolsó jégkorszak végén. Még érdekesebb, hogy az Antarktiszon ugyan a CO2-szintnövekedés a felmelegedés nyomában kullog, globálisan megelőzi a felmelegedést.”
A tanulmány szerint a Föld Nap körüli pályának módosulása következtében kezdődött meg az Észak-Amerikát és Európát borító jégtakaró egy részének olvadása. Több millió liter édesvíz ömlött így az Atlanti-óceán északi részébe, megzavarva a hőt a bolygó egészén újraosztó óceáni áramlatokat. Ez a természetes klímaberendezés innentől meghibásodva működött, a meleg a déli féltekén halmozódott fel, először az Antarktisz felmelegedését előidézve. Ez a helyi felmelegedés megolvasztotta a jégmezőt, a levegőbe bocsátva a szén-dioxidot, amely az óceánban rekedt. Második menetben ez a szén-dioxid váltotta ki az általános felmelegedést. Az utolsó jégkorszak befejeződéséhez körülbelül tízezer évre volt szükség. „A szén-dioxid-szint ismét nő, de ezúttal már csak 200 évre lesz szükség ugyanakkora növekedéshez” – mondta a kutató, hangsúlyozva az ember előidézte széndioxid-kibocsátásnak a jelenlegi általános éghajlatváltozásra gyakorolt hatását.
