Bár a kérdésre, hogy egy meteorit-becsapódás következtében miért haltak ki a dinoszauruszok, míg az emlősök túlélték a katasztrófát, még nem született meg az egyértelmű válasz, a témát illetően új ismeretekkel szolgált Marcus Clauss és Daryl Codron, a Zürichi Egyetem két tudósa, illetve kutatócsapatuk. Összefoglaló tanulmányukat a Biology Letters című brit szaklapban mutatták be.
Egy dinoszaurusznak rendkívül sokat kellett nőnie, míg elérte a kifejlett példány méreteit: a négytonnás anya megközelítőleg 2500-szor volt súlyosabb a tojásból kikelő apró állatnál. A fiókák azért voltak aprók, mert a tojásoknak is kicsinek kellett lenniük. A tojáshéj mögött fejlődő apróságok ugyanis a héjon keresztül vették fel az oxigént, a nagy tojással járó vastag héj pedig akadályozta volna oxigénellátásukat. Növekedésük közben az egyre nagyobbá váló dinoszauruszok elnyomták kisebb társaikat, így sok kis termetű dinoszauruszfaj a fiatal állatok versenyfutása miatt halt ki.
A nagy termetű dinoszauruszok számára viszont a globális, hosszan tartó katasztrófa következtében megszűntek az ideális életkörülmények – magyarázta Marcus Clauss. A meteorit-becsapódás után egyes, a nagyobb növényevők táplálékául szolgáló növények nem nőttek többé. Velük együtt a nagy húsevők táplálékai is kezdtek kihalni. A kisebb állatok, az emlősök viszont Clauss szerint nagyon szerény körülmények között is életben maradtak: a növények maradványaival, rovarokkal és más gerinctelen állatokkal táplálkoztak. Ez mentette meg az apróbb fajokat, akik így győzelmet arathattak a hatalmas dinoszauruszok felett.
