A héten induló tudományos expedíció részeként a kutatók a tengerfelszíntől mindössze 240-300 méteres magasságban fogják végigpásztázni az amerikai és orosz vizeket, mintegy 37 ezer kilométernyi szakaszon. Az amerikai kormány illetékeseinek reményei szerint a tanulmány segít majd jobban rávilágítani, hogy a globális éghajlatváltozás nyomán jelentkező jégveszteség milyen hatással van az állatokra.
Az Országos Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) közlése szerint a vizsgálat négy fajra – a gyűrűsfókára (Pusa hispida), a pettyes fókára (Phoca largha), a szakállas fókára (Erignathus barbatus) és a szalagos fókára (Histriophoca fasciata) – terjed ki.
Ezeknek a fajoknak a mindegyikére a tengeri jégtől való nagyfokú függőség jellemző: a fókák egyebek mellett az úszó jégtáblákon pihennek, táplálkoznak, és ezeken hozzák világra, illetve nevelik a kicsinyeiket. A NOAA 2010 decemberében kezdeményezte, hogy a szakállas- és a gyűrűsfókákra is terjesszék ki a veszélyeztetett fajokra vonatkozó törvényt (ESA), amely a tengeri emlősöket védő általános szabályokhoz képest jóval nagyobb oltalmat biztosítana mind az állatoknak, mind az élőhelyüknek.
A végső döntés várhatóan idén júniusban születik meg – mondta Julie Speegle, a NOAA szóvivője. A hivatal a fókapopulációkra vonatkozó adatok hiányát nevezte meg a jegyzékbe vétel késleltetésének okaként. A távoli területen, zord éghajlati viszonyok között élő állatok pontos számának a meghatározása már hosszú ideje nagy kihívást jelent a kutatók számára.
A szakemberek a fókák testhőmérsékletét érzékelő infravörös technológiával fogják felmérni az állatok számát, a fajokat pedig digitális képalkotás segítségével különböztetik meg egymástól.
A kutatók az alaszkai Nome-ból, illetve más part menti településekről indulnak útnak. A mostani vizsgálat májusban ér véget, és a tervek szerint jövőre is indítanak egy újabb expedíciót.
