Nem csoda, hogy 1968-cal kapcsolatban még nem látunk mindent tisztán, hiszen a rendszerváltás előtt a vonatkozó katonai iratok a Magyar Néphadsereg Vezérkara Hadműveleti Csoportfőnökségén feküdtek, és természetesen nem voltak kutathatók. A dokumentumok később kerültek át a Központi Irattár, majd a Hadtörténeti Levéltár őrizetébe, ahol kiegészült a Honvédelmi Miniszter Titkárságán őrzött anyagokkal.
Az iratanyagból Pataky István nyugállományú ezredes és mások egy sor monográfiát és kisebb publikációt írtak, azonban ezek többnyire a katonai felső vezetés tevékenysége során keletkezett, a katonai eseményeket összefoglaló, belőlük következtetéseket levonó írások voltak. Az eddig a fennmaradt iratanyagból készült forráspublikációk nem tartalmazták az alárendelt katonai egységek, fegyvernemi alegységek szintjén keletkezett jelentéseket, illetve az Országos Légvédelmi Parancsnokság hadműveleti naplóját.
A Hadtörténeti Levéltár két munkatársa, Solymosi József történész–levéltáros és Laczkovics Erika segédlevéltáros az alegységek szintjén keletkezett jelentésekből összeállította a Csehszlovákia megszállásában szovjet alárendeltségben résztvevő MN 8. gépkocsizó lövészhadosztály hadműveleti naplóját.
A közölt szikár dokumentumanyagot (jelentések hű publikációját) kiegészíti egy Solymosi József jegyezte tanulmány is, illetve igen sok, eddig sehol sem publikált fénykép az eseménysorról, az alkalmazott haditechnikáról, a katonák tábori életéről és a megszállt ország magyar és szlovák lakosságának reakcióiról, a barátkozási és agitprop-feladatok ellátásáról, a TSZ-ekben, a mezőgazdasági munkákban való segédkezésekről.
A könyvből megtudható, miként tárgyalták a jelentésekben azt a négy halálesetet, amelyek összefüggésbe hozhatók a – levegőbe leadott figyelmeztető lövéseket leszámítva – éles fegyverhasználat nélkül lezajlott, eredményes, dicsőségesnek mégsem nevezhető hadművelettel, melynek révén a Szovjetuniónak sikerült benn tartania Csehszlovákiát a „testvéri, baráti, békeszerető népek táborában, megőrizve a szocializmus vívmányait és haladó hagyományait”.
