Amennyiben Alfonso Manas elmélete beigazolódik, ez lesz a második, női gladiátort ábrázoló ókori műtárgy. Az első egy relief, amely Törökországban, az ókori Halikarnasszosz (mai Bodrum) feltárása során került napvilágra: két női gladiátor párharcát ábrázolja, a dombormű jelenleg a British Múzeum gyűjteményében található – olvasható a tanulmányt ismertető LiveScience tudományos hírportálon.
A női gladiátorok párviadalát Septimus Severus római császár tiltotta be Kr. u. 200-ban, és az ókori szerzők műveiben is csupán néhány utalás történik rájuk.
A Hamburgban őrzött szobrocska egy mindössze ágyékkötőt viselő, hosszú hajú nőt ábrázol, bal térdén kötéssel. Kezét a magasba emeli, amelyben Manas szerint a gladiátorok rövid, ívelt pengéjű vágókardját, a sicát tartja. „Ez a győztes gladiátorok szokásos tisztelgése a nézők előtt. A szobor tekintetét a földre, a legyőzött ellenfélre szegezi” – véli a spanyol kutató, hozzátéve: a realisztikus ábrázolásból ítélve egy hús-vér személyt jelenít meg a szobor, egy olyan nőt, aki valóban harcolt.
Korábban a kutatók úgy vélték, hogy a szobrocska női atlétát ábrázol, kezében sztrigilisszel. Ez a görög atléták által használt erősen ívelt, hosszúkás, peremes bronzkanál a meztelen testre felvitt felesleges olaj lekaparására szolgált. Manas szerint viszont miért emelné magasba a „kaparókanalat” az atléta, miközben „kitartóan” a földet bámulja? Ráadásul a római női atléták sohasem léptek félmeztelenül a porondra – legalább „bikinit” viseltek, vagy rövid tunikát, és „legfeljebb” egyik mellük volt fedetlen. A gladiátorok ugyanakkor rabszolgák voltak, vagy a legalsóbb társadalmi osztályhoz tartoztak, így félmeztelen ábrázolásuk alacsony szociális státuszukat is demonstrálta.
Anna McCullough, az Ohiói Állami Egyetem professzora, aki korábban tanulmányt írt a női gladiátorokról, részben osztja spanyol kollégája véleményét. „Gesztusa sokkal inkább hasonlít egy győztes gladiátorra, mint a – kaparókanalat – használó atlétára” – fejtette ki. Rámutatott arra is, hogy a harcos nem visel sisakot, lábszár- vagy mellvértet.
„Előfordulhat azonban, hogy az ókori művész a félmeztelen szoborral csupán azt kívánta kiemelni, hogy női, nem pedig férfigladiátorról van szó” – vetette fel McCullough.
