Az ügynökség Envisat nevű műholdja által rögzített képek szerint a Larsen B jégself kiterjedése az 1995-ben mért 11 512 négyzetkilométerről mára 1670 négyzetkilométerre csökkent. A Larsen B egyike annak a három jégselfnek – a parti síkságról a tengerbe benyúló jégtömegeknek –, amely észak–déli irányban fut az Antarktisz-félsziget keleti oldalán.
1995 és 2002 között a jégself jelentős része feldarabolódott a jéghegyleválással járó számtalan borjadzás során. Egy évtizeddel ezelőtt pedig a maradék részének mintegy felét is elveszítette. A Larsen A jégtömeg 1995 januárjában töredezett szét. „A Larsen C jégself ez idáig masszívan tartotta magát, ám a legutóbbi műholdfelvételek a jégtakaró vékonyodását, illetve növekvő mértékű nyári olvadási szezont mutattak” – hangsúlyozta az Európai Űrügynökség (ESA) sajtóközleménye.
A kutatók szerint a selfjegek rendkívül érzékenyek a légköri hőmérséklet-változásra, és a melegebb óceáni áramlatok emellett könnyen „kivájhatják” őket alulról. Az Antarktisz-félsziget északi része mintegy 2,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést élt meg az elmúlt ötven évben, amely érték jóval magasabb a globális átlagnál.
„A mostani megfigyeléseink rendkívül hasznosak lehetnek a nyugati területek jóval kiterjedtebb jégtömegeinek jövőbeli viselkedésére irányuló méréseink szempontjából, amennyiben a melegedés tovább terjed dél felé” – húzta alá Helmut Rott, az ausztriai Innsbruck Egyetem professzora.
