A távcsőhálózatnak egyrészt Dél-Afrika, másrészt Ausztrália és Új-Zéland kívánt otthont adni, végül a konzorcium kompromisszumos döntést hozott. A beruházás első ütemében, amely 2019-ben kezdődik, a legtöbb „tányért” Dél-Afrikában telepítik. John Womersley, a konzorcium vezető testületének elnöke szerint az osztott helyszín körülbelül 10 százalékkal növeli az első ütem 439 millió dolláros költségeit, de ez megéri a csillagászok szempontjából, hiszen így a létesítmény nagyobb teljesítményre lesz képes.
Naledi Pandor, a Dél-afrikai Köztársaság tudomány- és technológiaügyi miniszterét meglepte az osztott helyszínről hozott döntés. Az értékelés szerint ugyanis Dél-Afrika volt a legjobb helyszín, és a cél az volt, hogy egy helyen összpontosítsák a létesítményt. „Elfogadjuk azonban a kompromisszumot a tudományos haladás érdekében” – hangsúlyozta Naledi Pandor. Mire 2024-re kiépül a hálózat, az SKA háromezer darab 15 méter átmérőjű „tányérból” áll: a rendszer antennái összességében egy kilométeres területet foglalnak majd el.
Az SKA a déli féltekéről vizsgálja majd az égboltot, ahonnan a Tejútrendszer központi térsége is jól megfigyelhető. A tudósok reményei szerint a hálózat ötvenszer érzékenyebb és tízezerszer gyorsabb lesz, mint a jelenlegi legnagyobb teljesítményű rádióteleszkópok. Így a berendezés segítségével a világegyetemmel kapcsolatos olyan alapvető kérdésekre kaphatnak választ, hogy mikor keletkezett az univerzum és miért tágul. „Nem tudjuk, hogy miből áll a világegyetem 96 százaléka” – mutatott rá John Womersley.
A rendszer képes érzékelni az univerzumból érkező leggyengébb jelzéseket is, így segítségével nyomára lehet bukkanni az esetleges Földön kívüli életnek. „A távcsőhálózat átalakítja a világegyetemről vallott nézeteinket” – mutatott rá Michiel von Haarlem, az SKA ügyvezető igazgatója.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!