Eltűnhet a kerek fülű

A kerek füléről, igen sűrű fekete csíkozásáról felismerhető Grévy-zebra a legnagyobb a négy zebrafaj közül, de egyben a legnagyobb veszélynek van kitéve a háziállatokkal a legelőért folytatott verseny miatt.

Számuk az elmúlt évben stabilizálódni látszott, de a populáció így is több mint 80 százalékkal csökkent negyven év alatt. Számuk mára 2500 alá olvadt, míg az 1970-es évek végén még 15 ezer élt belőlük Kelet-Afrikában. Valaha Szomáliában, Eritreában és Dzsibutiban is éltek Grévy-zebrák, ma már csak Kenya északi részén és Etiópiában egy elszigetelt területen találhatók.

A Természetvédelmi Világszövetség (UICN) szerint „valamennyi afrikai emlős közül ez az a faj, amelynek a földrajzi megoszlása a legdrámaibban csökkent”.

A Grévy-zebra, nevét az 1879-1887-ig elnöklő Jules Grévy francia elnökről kapta, akinek Abesszínia (a mai Etiópia) királya adományozott ilyen állatot – ma már ritkaságszámba megy. Az alföldi zebrának például mintegy 660 ezer példánya él Dél-Szudánban, valamint az Etiópiától Dél-Afrikáig elterülő térségben.

A populáció csökkenésében nagy szerepe volt a vadászatnak. Főként bőre miatt lőtték ki, míg 1997-ben be nem tiltották a vadászatát. Egyes észak-kenyai törzsek, például a turkanák ínyencségnek tartják a húsát, a szamburuknál azonban tabu a zebrahúsevés. A Grévy-zebrák újabban a legelők és a vízkészlet csökkenésének, és főleg aszály idején a háziállatok konkurenciájának, az áldozatai. Kenyában zajlik az egyik legjelentősebb a demográfiai robbanás a világban, amelynek következtében intenzív ütemben fognak be műveletlen területeket legelőnek.

Az alföldi zebrával szemben – amely naponta iszik – ugyan előnyös helyzetben van, hiszen a Grévy-zebra öt napig is kibírja víz nélkül, a szárazság azonban így is alaposan tizedeli. „Most a legnagyobb veszély élőhelyének elveszítése. Az emberek mindenütt letelepednek és legeltetnek” – mondja a Grévy-zebra Alapítvány egyik vezetője, a szamburu Peter Lalampaa.

George Anyona, a kenyai vadvédelmi szolgálat Grévy-zebrákkal foglalkozó illetékese szerint az emberek és a vadállatok közötti konfliktusnak a rossz gazdálkodás, nem pedig a földhiány az oka.