Egészen mostanáig az volt a vélekedés, hogy a denevérek kordában tartása egyben a veszettség vírusát is megfékezi. A legtöbb denevérállományban megtalálható a vírus, és az emlősök vérével táplálkozó vérszopó denevérek felelősek a legtöbb fertőzésért.
A Georgiai Egyetem tanulmánya rámutatott arra, hogy a veszettség vírusa az állománynagyságtól függetlenül jelen van, és a fertőzött denevérek száma sem függ össze a kolónia méretével. Amennyiben nincs összefüggés az állománysűrűség és a veszettség között, az állománycsökkentés nincs hatással a kór terjedésére – érvelt Daniel Streicker, a tanulmány társszerzője a BBC hírportálja szerint.
A háziállatokat, illetve az embert megfertőzve halálos kimenetelű vírusbetegség terjedésének megakadályozására Peru immáron három évtizede a rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) irtására fekteti a hangsúlyt. Az állományritkítást méreggel vagy robbanószerekkel végzik. A 40 hónap alatt húsz helyszínről gyűjtött adatok azonban arról árulkodnak, hogy az irtás nem éri el a kívánt hatást – írták a kutatók a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban. Sőt, azokon a területeken, ahol elszórtan végeznek irtásokat a kutatás ideje alatt, nőtt a veszettséggel fertőzött denevérek aránya.
Az irtásnak gyakran kitett kolóniákban valamivel alacsonyabb volt ez az arány, ugyanakkor azokban az állományokban volt a legalacsonyabb, ahol egyáltalán nem történt irtás. Úgy tűnik, hogy a fokozott emberi beavatkozás a denevér lakta területeken csak súlyosbítja a problémát.
Streicker és csapata elmondta, hogy a kutatás még két évig folytatódik annak érdekében, hogy találjanak egy tudományosan megalapozott, hatékony módszert a közegészség és a mezőgazdasági érdekek védelmére a vírussal szemben.
origo.hu
Rendhagyó árverés – melltartók és bugyik milliós tételben a NAV kínálatában
