A München közeli Martinsriedben lévő Max Planck Neurobiológiai Intézet kutatóinak sikerült megtalálniuk azokat az agyi régiókat, amelyekben az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) nevű kistestű legyek – Pavlov kutyáihoz hasonlóan – azokat a szagingereket tárolják, melyek az édes ételekhez vezetik őket. Hiromu Tanimoto neurobiológus és csoportja kutatási eredményeiről a Nature című folyóiratban számolt be.
„A legyeket egy meghatározott illattal és cukorjutalommal treníroztuk. Az éhes legyek a cukor illatát a potenciális élelemforrás jeleként értelmezik. Ez nem veleszületett képesség, bármilyen illattal kapcsolatban kifejleszthető” – mondta el Tanimoto.
Az elkerülő stratégiák tanításakor a tudósok a legyeknek bemutattak egy illatanyagot, és elektrosokkal társították. A legyek így megtanulták, hogy a jövőben kerüljék ezt az illatot.
A szakértők az idegsejtek négy speciális típusát azonosították, amelyek a dopamin nevű ingerületátvivő anyagot tartalmazzák. Az idegsejtek közül három a negatív ingerek tárolásának feladatát látja el. Egy-egy sejttípus felelős a hosszú-, közép- és rövidtávú emlékezetért. A negyedik sejttípus teszi lehetővé a legyek számára, hogy felismerjék a pozitív érzékelési hatásokat.
A pavlovi reflex kifejezés Ivan Pavlov orosz kutató kísérleteiből származik. A tudós 1918-ban megfigyelte, hogy a gazda lépéseinek hangjára beindul a kutyáknál a nyáltermelődés, holott az ételt még nem látják és illatát sem érezhetik.
Kutatásaiban Pavlov bebizonyította, hogy a kutyák egy csengő hangjára is nyáltermeléssel reagálnak, ha hozzászoktak, hogy az mindig táplálkozás előtt szólal meg. Az ilyen összekapcsolást nevezi kondicionálásnak a szakirodalom.
