Az úgynevezett ER (ösztrogén-receptor) negatív emlőtumorok adják a mellrákos megbetegedések negyedét. Ezt a daganatféleséget általában a betegség előrehaladottabb stádiumában fedezik fel, mivel a tumor gyorsabban nő, mint az ER-pozitív emlőrák, ráadásul nem reagál a hormonterápiára sem.
A vizsgálat során, amelyet Isabelle Romieu, a lyoni Nemzetközi Rákkutató Ügynökség tudósa irányított, a daganatos kockázatok és a táplálkozás közötti összefüggéseket tanulmányozó, több évtizedes követéses európai kutatás adatait elemezték. A kutatásban 335 ezer nő vett részt, akikkel a vizsgálat kezdetén egy részletes, az étrendre is kitérő kérdőívet töltettek ki.
Az évtizedek során 11 576 nőnél alakult ki mellrák, de mindent egybevéve nem találtak összefüggést az emlőrák kockázata és a glikémiás terhelés között. Egészen más kép rajzolódott ki viszont, amikor a menopauzális korban lévő, ER-negatív emlőrákban szenvedő nőkre összpontosítottak a kutatók. A glikémiás terhelés szempontjából a felső húsz százalékba tartozó nők között 158 esetet találtak, az alsó ötödbe tartózók között viszont mindössze 11-et, azaz az előbbi csoport esetében 36 százalékkal volt magasabb az ER-negatív emlőrák kialakulásának kockázata.
Christine Clarke, a Stanford Egyetem docense, aki nem volt részese a vizsgálatnak, érdekesnek nevezi az eredményeket, amelyek új irányt szabhatnak a kutatásoknak. „Az emlőrákos esetek többségében a daganatok növekedését az ösztrogén ösztönzi, ugyanakkor keveset lehet tudni az ER-negatív tumorokról. A magas glikémiás terhelés nagyobb inzulinkiválasztódást von maga után. A magas inzulinszintet viszont már eddig is bizonyos tumorfajtákkal hozták összefüggésbe. Valószínűleg arról lehet szó, hogy az inzulin valamiképp elősegítheti a daganatok növekedését” – magyarázta Christine Clarke.
A glikémiás index az egyes élelmiszerek 1000 kilojoule-nyi mennyiségének vércukoremelő képességét fejezi ki a szőlőcukorhoz (néha a fehér kenyérhez) képest, százalékban. A glikémiás terhelés (GL) egyidejűleg veszi figyelembe az adott élelmiszer glikémiás indexét és egy adagra eső szénhidrátmennyiségét. Ezáltal sokkal pontosabban meghatározható az inzulinháztartásra gyakorolt hatás.
