Az építmény falai mellett lévő törmelékből edények töredékei, fejszék, sarkantyúk, díszített kések és pénzérmék kerültek elő. Több díszes kialakítású gótikus kályhaszemet is találtak, ami arra enged következtetni, hogy az épületben előkelő származású emberek lakhattak – mondta el László János, a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeti referense.
Gerencsérvár közepén egy toronyszerű épület emelkedik ki, mellette több helyiség található. A területet 2-3 méteres omladék és feltöltés borítja, a régészek ezt kutatják évente 2-3 hétig anyagi lehetőségeik függvényében.
László János felidézte, hogy 2008-ban végezték az első feltárásokat. A turistaútvonal mellett fekvő vár ritkasága, hogy egyben maradt az épületek alapja. Az erdőt leszámítva olyan a környezet, ahogyan a XVI. században elhagyták a várat. A feltárások célja, hogy bemutathatóvá tegyék a vár falait, ehhez hozzávetőlegesen hatvanmillió forintra lenne szükség.
Gerencsérvárat a középkori főúri lakótornyok egyik példájaként tartják számon. Az Oroszlány–Pusztavám közötti út mellett fekvő vártorony 1140 körül épült, és valószínűleg a Vértesben fennmaradt épületek legrégibbje. Oklevelekben először 1231-ben említik. A kőből épült, nagyméretű, vastag falú torony a XIV. században kezdetben I. Lajos vadászkastélya volt, majd 1465-től már várként, birtokközpontként funkcionált. Nevét a körülötte megtelepedő fazekasokról, gerencsérekről kapta. Fénykorát vélhetően Ujlaki Miklós uradalma idején élte.
Gerencsérvár 1440-ben egy napig a magyar Szent Korona történetében is szerepet játszott, amikor a későbbi V. László születése után Erzsébet királyné és komornája Komáromból Székesfehérvárra utazva a gyermekkel és a koronával egy napot töltöttek a várban. Az erődítmény a török korban nem játszott szerepet, mert akkor már pusztulásnak indult. Falait csak később javíttatta ki valamelyik új birtokosa, azonban pár évtized múlva újra romlásnak indult, 1543 után Gerencsérvárat okiratok már nem említik.
