Óriási maja víztisztító létesítményt találtak

Bámulatos vízellátórendszert építettek a legegyszerűbb eszközökkel a maják; az építményt a guatemalai Tikal város ásatásain fedezték fel.

Az építmény már 1700 évvel ezelőtt is tökéletesen szűrte és ülepítőberendezéssel tisztította az ivóvizet csaknem nyolcvanezer ember számára. Számos gyűjtőmedence, csatorna és egy vezérlőközpont gondoskodott arról, hogy az esőzések után az értékes folyadékot szétosszák a tárolókba, hogy aztán később lecsapolják őket.

A régészek egy többszintű, zsilipekkel ellátott, hatalmas gátat is találtak. Ez a maják területének legnagyobb ismert hidraulikus építménye – írták a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences című amerikai tudományos szaklapban megjelent tanulmányukban.

Több mint ezer éven át működött a komplexum

„A maják olyan ügyesen építették meg a vízrendszert, hogy több mint ezer éven át kiszolgálta a régió egyre növekvő népességének igényeit. A tározókból, vezetékekből és gátakból álló rendszer lehetővé tette a majáknak, hogy egész évben ellássák a lakosságot az esős időszakban gyűjtött vízzel” – olvasható a Vernon Scarborough, a Cincinatti Egyetemi munkatársa és kollégái által írt összegzésben.

A régészek szerint az újonnan felfedezett „palotát” a klasszikus maja időszakban, időszámításunk szerint 250 körül építették. Az építmény 80 méter hosszú, tíz méter magas és több mint 14 ezer köbméter építőanyagot foglal magába. A gát arra szolgált, hogy felfogja a Tikal belvárosának kockaköves padlóján elfolyó vizet. A töltés egy hatalmas gyűjtőmedencéhez kapcsolódik, amely csaknem 75 ezer köbméter víz tárolására képes – ez a mennyiség 25 olimpiai úszómedencét töltene meg.

Akár mai problémákon is segíthet

Az ivóvíz tisztításához a maják több gyűjtőmedence kivezetésénél az uszadék és homok szűrésére ülepítőmedencéket alakítottak ki. Az organikus szennyeződéseket is eltávolították: kukoricadarát kevertek a vízbe, és erjedni hagyták. Az ártatlan baktériumok aztán felbontották az organikus anyagokat. A maják a legegyszerűbb eszközöket használták, hogy környezetüket céljaiknak megfelelően átalakítsák. A klasszikus maja korszakban Guatemala déli részén a mainál tízszer többen, mintegy ötmillióan éltek.

A rendelkezésre álló forrásokat mégis kevésbé zsákmányolták ki a maják, mint a mai égetéses irtások, a legelőgazdálkodás és a mezőgazdaság – mutattak rá a szakértők, akik szerint a maja konstrukció megismerése sokat segíthet a trópusi országok vízgazdálkodásának fenntarthatóvá formálásában.