A vízhiány a régió politikai ellentéteinek kiéleződését is eredményezheti – vélik genfi, berni és zürichi kutatók. A Közép-Ázsiában húzódó Tien-San hegység 15 ezer négyzetkilométeres gleccsere látja el vízzel a mélyebben fekvő országokat, például Kirgizisztánt, Üzbegisztánt, Türkmenisztánt és Észak-Kínát.
„Nyáron a gleccser az ivóvíz és öntözővíz egyetlen forrása\" – mondta el Annina Sorg, a Genfi és Berni Egyetem környezetkutatója. A jég azonban olyan gyorsan olvad, mint a svájci Alpokban. A gleccserolvadás befolyásolja a rendelkezésre álló víz mennyiségét és évszakonkénti eloszlását – írják a szakértők a Nature Climate Change című szaklapban.
A kutatók az ACQWA európai projekt keretében elemezték a klímára, a gleccserek olvadására és vízhozamára vonatkozó adatokat. A vizsgálatból kiderült, hogy a klímaváltozás következtében még olyan sok a téli csapadék, hogy átmenetileg kompenzálja a gleccserolvadás miatti hiányt. Viszont ha az ENSZ előzetes becslései beigazolódnak, a régió nyári esőzései 4–8 százalékkal csökkenni fognak, így 2050-től jelentősen csökkent vízhozamra kell számítani. Ennek következményeképpen olyan ökológiai problémák keletkeznek, mint az Aral-tó öntözések miatti kiszáradása, illetve az árvízkatasztrófák lehetőségének megnövekedése – figyelmeztetnek a szakértők.
Politikai következményei is lehetnek a változásoknak: már ma is vitáznak az egyes országok a duzzasztógátak vízhozamáért. „A nyári vízhiány megkérdőjelezheti az egész régió mezőgazdasági rendszerét, ami a Szovjetunió összeomlása óta létező feszült helyzet kiéleződéséhez vezethet” – vélik a tudósok.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!