A szűkült érszakasz pótlására mind gyakrabban használják az eleve ott lévő mellkasi ereket, de legtöbbször szükség van a beteg olyan, máshonnan kivett, saját ereire is, amelyek alkalmasak a beteg szakasz áthidalására, mint valami párhuzamos kerülőút az elzárt főútvonal helyettesítésére. Az ilyen műtétek esetében a páciensek egyharmadában nem talál a szívsebész olyan eret, amely ép és alkalmas a beteg érszakasz helyettesítésére. Matthias U. Nollert és munkacsoportjának az Amerikai Szív Szövetség alapkutatással foglalkozó kongresszusán ismertette kutatásának eredményeit. A munkacsoport vezetője kiemelte, hogy az Egyesült Államokban évente átlag százezer koszorú-érbetegség kezelésére végzett műtétre van szükség.
Zsírszövetből vonják ki az őssejtet
Laboratóriumban elvileg már lehetséges a csontvelőből származó őssejtekből új erek növesztése, de a szívinfarktus után műtétre váró betegek legtöbbször nincsenek olyan állapotban, hogy elviseljék a csontvelő-beavatkozást. A most bemutatott, új technika lényege, hogy a beteg zsírszövetéből szívnak ki őssejteket, majd a páciens 3-4 hétig vár, amíg elkészülnek a beültetésre alkalmas, új erei.
A zsírszövetből nyert őssejteket simaizomsejtekké alakítják, majd kiterítik ezeket egy méhlepényből származó lemezre. Megfelelő előkészítés után ez a lemez igen vékony, mintegy ötven mikrométer, de erős. Bőrátültetés vagy szemészeti kezelés céljára az illetékes hivatal már korábban engedélyezte használatát. A laboratóriumban a sejtekkel benőtt lemezt néhány milliméteres átmérőjű csövekké alakítják, és még 3-4 hétig hagyják szaporodni az őssejteket, hogy a csövecskék erekké alakuljanak.
Még vizsgálják
Nollert professzor hangsúlyozta, hogy jelenleg ezek a mesterségesen kifejlesztett erek még nem olyanok, hogy csak leemelik őket a polcról, és máris beültethetők. „Ez olyannak tűnik, hogy klinikailag alkalmas lesz, de még nem elég erős, és nem tudjuk, hogy a kémiai hatásokra ugyanúgy reagál-e, mint a természetes erek.” A laboratóriumban most végigvizsgálják, hogy a műerek megbízhatóan ellenállnak-e a változó vérnyomásnak és megfelelnek-e a szervezetben bekövetkező változásoknak.
