A katicabogarak előszeretettel rakják le petéiket zsákmányállatban bővelkedő helyekre. Ilyen zsákmányállat például a Coccus viridis nevű kávétetű. A fában élő Azteca instabilis hangyák fészkeikben nevelgetik e tetveket, hogy begyűjthessék a tőlük származó mézharmatot. Házi tetveik védelmében pedig a hangyák rutinszerűen támadják le a fészekhez közelítő katicabogarakat.
Amerikai és mexikói kutatók azt szerették volna kideríteni, hogyan birkóznak meg ezzel a kihívással a katicabogarak. Ehhez katicabogarakat, kávétetveket és a hangyákon élősködő púposlegyeket gyűjtöttek egy mexikói ökológiai gazdálkodásban művelt kávéültetvényről, majd egy olfaktométerbe – szagok mérésére alkalmas eszközbe – helyezték őket. A hangyák egy bizonyos szaganyagot, feromont bocsátanak ki a legyek támadása esetén, aminek hatására az egész boly mozdulatlanná dermed akár két órára is, mivel az élősködők mozgás alapján találják meg őket.
A kutatók megfigyelték, hogy a nőstény katicabogarak, különösképp a peterakás előtt állók, figyelik e kémiai riasztásokat, és akkor keresik fel a kávétetvekben gazdag helyeket, amikor a hangyák felfüggesztik tevékenykedésüket.
Első alkalommal sikerült kimutatni, hogy több rovarfaj közti kölcsönhatások sorozatát váltották ki hangyaferomonok – írták a kutatók. Ilyen összetett „cselszövés-hálók” mindennaposak is lehetnek a természetben, mutatnak rá tanulmányukban, amely az Ecology and Evolution című szaklapban jelent meg – írta a Science című folyóirat internetes hírportálja.
