Egy pulzárról, gyorsan forgó neutroncsillagról – nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagról – van szó. Főleg szupernóva-robbanások után jönnek létre, de olyan fehér törpe csillagokból is kialakulhatnak, amelyek elég sok anyagot gyűjtenek össze környezetükből, hogy bekövetkezzen a gravitációs összeomlás.
A legtöbb neutroncsillag óránkénti 362 ezer kilométerrel halad, de nagyon ritkán találnak olyat is, amelynek a sebessége meghaladja a 3,5 millió kilométert óránként. Egész más a helyzet a 30 ezer fényévnyire található IGR J 11014-6103 katalógusjelű pulzárral, amely egy 15 ezer évvel ezelőtt felrobbant szupernóva maradványa. A forgó neutroncsillagot létrehozó robbanás ereje oly nagy volt, hogy óránkénti 8,69–10,64 millió kilométer közötti sebességre késztette a szökevényt.
A pulzár sebességét a berkeleyi Kaliforniai Egyetem kutatói számították ki, ismerve az IGR J 11014-6103 által a szupernóva-robbanás óta megtett távolságot. Mint John Tomsick, az egyetem kutatója elmagyarázta, amikor a szupernóva-robbanás során kiegyenlítődnek az erők (szimmetrikus robbanás), a keletkező neutroncsillag helyben marad. Előfordulnak azonban aszimmetrikus robbanások is, amikor az erők nincsenek kiegyenlítődve, ilyen esetekben a nagyobb erő kibillenti helyéről a neutroncsillagot, amely elstartol.
Az aszimmetrikus robbanások okát eddig nem sikerült felderíteni, Tomsick szerint valamiképp a neutroncsillag mágneses mezeje játszhat közre. „Ha sikerülne kiderítenünk, hogy ez a neutroncsillag valóban erős mágneses mezővel rendelkezik, az némiképp alátámasztaná a sebességgel való kapcsolatot” – hangsúlyozta a kutató a Space.com hírportálon.
