„Olyan erejű kitörés fordulhat elő a térségben, amelynek következményei egy nagy meteorit becsapódásával lennének egyenértékűek. Egy ilyen jövevény okozhatta 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok kihalását, amikor a becsapódás következtében a légkörbe kerülő törmelék hosszú időre sötétségbe borította a Földet” – hangsúlyozta Giuseppe De Natale, az olasz Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet Vezúv-megfigyelő állomásának kutatója.
Az olasz tudós irányítja azt a programot, amelynek keretében a Nápolytól nyugatra lévő „tüzes mezők” (Campi Flegrei, Flegrei-mezők) egyik kalderájában, egy 13 kilométer átmérőjű vulkanikus eredetű felszíni képződményben kívánnak mélyfúrásokat végezni. (A kráterhez hasonló horpadályt a vulkán kirobbanása és önmagába roskadása hoz létre.) A tervek szerint 3,5 kilométeres mélységbe fúrnának le, hogy monitorozzák a hatalmas magmakamrát, és időben észleljék a szeizmikus aktivitást.
A „tüzes mezők” kalderákból álló terület, amely a Nápolyi-öböl északnyugati részét képező Pozzuoli-öböl körül és a Flegrei-félszigeten található. Különféle vulkáni kúpok, kráterek és kalderák sűrű csoportosulása, és több krátertó is található itt. A területen, amelynek nagy része ma a tengerszint alatt fekszik, több mint félszáz kitörési hely ismert.
„Szerencsére az ilyen területeken igen ritkák a teljes »kapacitású« kitörések, ám egy kis kitörés is veszélyt jelenthet a sűrűn lakott területen. Ezért kell folyamatosan megfigyelni a Campi Flegri területét, hiszen sok millió ember gyakorlatilag egy vulkán tetején él” – mutatott rá Giuseppe De Natale.
A Nemzetközi Kontinentális Tudományos Fúróprogram által finanszírozott projekt nagy ellenállásba ütközött a helyi kutatók részéről, akik szerint maga a mélyfúrás is kiválthat vulkánkitörést vagy földrengést. De Natale szerint viszont teljesen biztonságos a vállalkozás, hiszen az 1980-as években végeztek már a térségben fúrásokat, akkor termálforrásokat kutattak.
„A múltban több tucat fúrást hajtottak végre ipari célból, sokkal kevésbé biztonságos eszközökkel” – érvelt a tudós, aki szerint a fúrás az egyetlen lehetőség, hogy megismerjék a térség geológiai múltját. A kutatások során már rábukkantak egy nagy erejű, 15 ezer éve bekövetkezett kitörésből származó vulkanikus kőzetekre.
De Natale csapata hozzáfogott egy próbafúrás mélyítéséhez Bagnoli közelében, amelynek révén feltárhatják a terület rétegezettségét. Rendkívül érzékeny műszereket telepítenek, amelyek a korábbiaknál ezerszer, sőt akár tízezerszer nagyobb érzékenységgel észlelnek olyan „kis” eseményeket, amelyek nagy erejű kitörés előhírnökei lehetnek.
A próbafúrás után 3,5 kilométerre fúrnak le, ahol a hőmérséklet eléri az 500 Celsius-fokot. A munka elvégzése körülbelül 18 hónapot vesz igénybe. A kutatócsoport olyan száloptikai berendezést fejlesztett ki, amely kibírja a magas hőt.
„Képesek leszünk egy készülő vulkánkitörés legkisebb jeleit is észlelni” – hangsúlyozta De Natale, hozzátéve: a mélyfúrás nem jelent veszélyt, hiszen a magmakamra 7 kilométeres mélységben van, az érzékelők pedig jelzik, ha a belsejében a hőmérséklet 1000 fok fölé emelkedik.
