Az ásatásokat a Spitalfields nevű városrészen végezték, amely a XIII. században Anglia egyik legnagyobb középkori ispotályához, a St. Mary Spitalhoz tartozott. 1998 és 2001 között 10 516 sírt tártak fel, és 5300 csontvázat részletes vizsgálatnak vetettek alá.
Kezdetben, amikor a régészek felfedezték a több ezer csontvázat, úgy vélték, hogy a fekete halál, a XIV. századbeli pestisjárvány vagy az 1315-17-es éhínség áldozatairól van szó – olvasható a The Guardian online kiadásában.
A legújabb kutatások, például az északi féltekén és az Antarktiszon vett jégfuratminták, valamint a Malawi-tó üledékéből származó minták – csakúgy, mint a csontvázak radiokarbonos vizsgálata – viszont egészen más képet festenek. Egyes eredmények azt mutatják, hogy egy évszázaddal korábbi, hatalmas erejű vulkánkitörés áldozatairól van szó.
Ez volt a legerősebb kitörés az elmúlt tízezer évben
Az 1258 elején bekövetkezett vulkánkitörés, amelynek helyét még nem sikerült pontosan megállapítani, a legerősebb volt az elmúlt tízezer év során. A jégfurat-minták kéntartalma arról tanúskodik, hogy a kataklizma során nyolcszor több kénszármazék és hamu került a levegőbe, mint a Krakatoa 1883-as pusztító erejű kitörése során. A légkörbe kerülő aeroszolok világszerte lehűlést okoztak.
„Hatalmas kitörés volt, amelynek következtében az átlaghőmérséklet globálisan 4 Celsius-fokkal csökkenhetett” – hangsúlyozta Bill McGuire vulkanológus, aki szerint okozhatta a katasztrófát a mexikói El Chicón, az ecuadori Quilotoa vagy akár egy indonéziai vulkán is.
Mindenütt holttestek hevertek
A lehűlés éhínséget és járványokat okozott. Matthew Paris bencés szerzetes, az 1250-59-es éveket felölelő Historia Anglorum szerzője krónikájában arról számolt be, hogy az 1258-as év embertelen hideggel köszöntött be, de a tavasz és a nyárelő sem hozott jelentős javulást. „A vetés nem kelt ki, a jószág elpusztult, és nagyon sok szegény ember halt éhen. Mindenütt holttestek hevertek. ( ) Amikor összeszedtek több holttestet, a temetőkben nagy gödröket ástak és együtt eltemették a halottakat” – írta a szerzetes.
Az éhínségnek és a járványoknak Londonban a számítások szerint tizenötezren eshettek áldozatul, ami különösen nagy szám, figyelembe véve, hogy a város korabeli népessége ötvenezer fő lehetett. Sok ezren vesztették életüket Anglia más vidékein is.
