A Frankfurti Egyetem és Klímakutató Központ (BiK) kutatói a tengerfenék alól ezerméteres mélységről hoztak fel vizsgálandó anyagot, amelyben pollenre és spórákra, egy trópusi–szubtrópusi esőerdő nyomaira bukkantak.
A Nature című szaklapban csütörtökön megjelent tanulmányukban a szakértők bemutatták eredményeiket, amelyek szerint 52 millió évvel ezelőtt az Antarktisz partjainál esőerdő nőtt. „Akkoriban a mainál 50–60 Celsius-fokkal melegebb volt, mint most” – mondta el Jörg Pross paleontológus. Ezekért az éghajlati viszonyokért a légkör magas szén-dioxid-tartalma és a meleg tengeráramlatok a felelősek. A szén-dioxid koncentrációja akkor kétszer akkora volt, mint ma.
A múltba tekintésből kiindulva a Föld klímájára vonatkozó jóslatokba is bocsátkoztak a kutatók. „Ha a szén-dioxid-kibocsátás a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével változatlan ütemben halad, az akkori légköri koncentrációt néhány évszázadon belül újra elérjük” – fejtette ki Pross.
Ha a tengerek szintje 70–80 métert emelkedik – és ez a kutatók becslése szerint a jégtömegek olvadását tekintve hosszú távon elkerülhetetlen –, Németország nagy része a víz alá süllyed. Pross szerint Észak-Németországot elárasztja a víz, Köln harminc méterrel lesz a tenger alatt, Mainz és Lipcse kikötővárossá válik. Az amerikai keleti part teljesen víz alá kerül, a New York-i szabadságszoborból mindössze húsz méter állhat majd ki.
