Hogyan (ne) vezessünk esőben?

Megérkezett az ősz, a megszokott esőkkel és a balesetek gyakoribb lehetőségével. Mire kell figyelni az úton, ha megnyílnak az ég csatornái?

Számítógépes hasonlattal élve a legfontosabb kérdés, milyen hardverrel rendelkezünk. Azaz ebben az esetben hogy milyen állapotban van az autónk felfüggesztése, valamint a gumiabroncsok. Elhasználódott lengéscsillapítók esetén megnövekedett féktávval kell számolnunk, emellett a kikerülő manőverek is nehézkesebben hajthatók végre. A gumiknál figyelnünk kell a minőségre, mert bár néhány ezer forintért „remek” abroncsokat lehet vásárolni a különböző hipermarketekben, sajnos ezek nem igazán alkalmasak autózásra, de talán még a talicskára sem tenném fel őket. Az abroncsnyomást és a profilmélységet is rendszeresen ellenőrizzük, mert ha túlságosan kopott a köpeny, akkor a barázdák nem tudják rendesen elvezetni a vizet, így akár már egy kisebb tócsán is felúszhat az autó a víz tetejére (aquaplaning), ezáltal irányíthatatlanná válik. Égszakadás esetén ne habozzunk, álljunk félre, és várjuk meg, míg enyhül a zápor!

Csökkentsük a sebességet a jobb tapadás érdekében

Evidensnek tűnik, de nem kerülhetjük ki, hogy a látási és útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladjunk, mert – visszautalva a felúszásra – hiába új és jó minőségű a gumiabroncs, ha túl nagy tempóban megyünk rá egy vízátfolyásra, akkor mindenképpen el fogjuk veszíteni a tapadást. Jó esetben ilyenkor egyenes az út, és a tócsán való átszánkázás után autónk ismét „beleharap a betonba”, de ha épp kanyar közben történik a felúszás, akkor nagy valószínűséggel kicsúszunk az útról, sőt meg is pördülhetünk.

Követési távolság tartása

Minden kezelőszervet lágyabban, nyugodtabban kell használnunk esőben, és különösen fontos, hogy megtartsuk a biztonságos követési távolságot, ugyanis a féktáv ilyenkor a két-háromszorosára is megnőhet! A rutinosabbak az előttük haladó nyomvonalában mennek, mert így alacsonyabb vízmagassággal érintkezik a futófelület. Ha kanyarban netán megcsúszik az autó, ne tapossunk a fékbe, mert garantált a megpördülés. Ilyenkor finom ellenkormányzással és szolid lassítással próbáljuk meg egyenesbe hozni a négykerekűt.

Hátsó kerekes, összkerekes?

Az eltérő hajtásláncú gépjárművek különböző módon reagálnak a kanyarban. Az első kerekes autók először az orrukat tolják a kanyar külső íve felé, ilyenkor gázelvétellel korrigálhatunk. A hátsó kerekes járgányok ezzel szemben túlkormányozottá válnak, azaz a faruk indul meg először, amit ellenkormányzással és finom gázkezeléssel lehet visszahozni. Az összkerékhajtású kocsik a legbiztonságosabbak, vizes és jeges úton is sokkal stabilabban vezethetők, mint kétkerekes társaik, kanyarodáskor pedig semlegesen viselkednek.

Figyeljünk másokra is

Vizes úton figyeljünk autós társainkra is, mert gyakran abból adódnak a balesetek, hogy az egyik gépjármű belemegy egy nagyobb pocsolyába, és onnan az összes vizet a mellette-mögötte haladó autó szélvédőjére spricceli, ami saját tapasztalataim alapján akár 2-3 másodperces vakvezetést is jelenthet. Mellesleg azért sem jó ötlet poénból beledöngetni a pocsolyákba, mert sosem tudhatjuk, hogy nem egy hatalmas kátyút rejt-e, ami szétvághatja a gumit, rosszabb esetben pedig a felfüggesztés is sérülhet.