A Juno 2011. augusztus 5-én startolt, hogy ötéves utazás után, 2,8 milliárd kilométert megtéve, 2016. július 4-én megérkezzen „isteni férjéhez”, a Jupiterhez. A tervek szerint „bekukkant” Naprendszerünk legnagyobb bolygójának vastag felhőtakarója alá és leleplezi titkait, hogy megismerje a Jupiter származását, szerkezetét, elemezze légkörét és mágneses terét, valamint kiderítse, rendelkezik-e kemény maggal.
Egyre többet tudni a Jupiterről
Augusztus végi előző manővere során a Juno félórára beindította a fő hajtóművét.
A Jupiter eddigi két legkisebb holdját fedezték fel a közelmúltban, ezzel a bolygó kísérőinek száma hatvanhétre emelkedett.
Az űrszonda elnevezése a görög–római mitológiából ered, amely szerint a főisten vastag felhőtakaróba burkolózva próbálta leplezni viselt dolgait. Egyetlen személy, Júnó, a felesége volt képes átlátni Jupiteren és megismerni igazi valóját – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
A Juno másodpercenként 388 méterrel növelte a sebességet
A most végrehajtott manőver során a jelenleg a Földtől 480 millió kilométerre lévő Juno félórára beindította fő hajtóművét, és másodpercenként 388 méterrel növelte a sebességet, a művelet során 367 kilogramm üzemanyagot fogyasztott el. Hasonló manővert hajtott végre az űrszonda augusztus 30-án, a két manőverrel a Föld felé irányították a Junót, amely 2013. október 9-én tér vissza bolygónkhoz, hogy úgynevezett gravitációs hintamanővert hajtson végre: ennek révén sebessége másodpercenként 7,3 kilométerre növekszik, ami átsegíti az aszteroidaövezeten. Ekkor az űrszonda 560 kilométerre lesz a Földtől.
A Juno mindössze 5000 kilométer magasságban kering majd poláris pályára állva a Jupiter körül, amelyet 33-szor kerül meg, nyolc műszerével vizslatva az óriásbolygót. A gravitációs hintamanőver egy égitest gravitációs mezejének és sebességkülönbségének felhasználása egy űreszköz pályájának megváltoztatására. Segítségével az űrszondák kevesebb tüzelőanyag felhasználásával, rövidebb idő alatt érhetnek a Naprendszer távolabbi égitestjeihez.
