Bajban a Nagy-korallzátony

A természeti kincs korallal borított területeinek kiterjedése öt százalékra eshet vissza a következő évtizedben.

Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) kutatói szerint kicsivel több mint egynemzedéknyi idő alatt a világ legnagyobb élő organizmusának korallállománya mintegy felére csökkent.

A pusztulás üteme 2006 óta jelentősen felgyorsult. A korallzátonyoknak világszerte számos fenyegetéssel kell szembenézniük, elsősorban is az óceánok hőmérsékletének emelkedésével, a növekvő savasodással és az erőteljes viharokkal. Az ausztrál Nagy-korallzátony esetében azonban sokkal összetettebb és nagyobb mértékű veszélyről van szó, húzták alá a szakemberek, „földrajzi viszonylatban és a pusztulás kiterjedésének tekintetében a világon egyedülálló jelenséggel van dolgunk” – magyarázta John Gunn, az AIMS vezetője.

A klímaváltozás lassítja a felépülést

A kutatók a queenslandi partoknál lévő több mint 200 különálló zátonyt vontak elemzés alá. Az 1985 és 2012 közötti időszakot lefedő adatok szerint a korallveszteség majdnem feléért a ciklonok voltak a felelősek, a pusztítás több mint 40 százaléka pedig a töviskoronás tengericsillagok (Acanthaster planci), további 10 százaléka pedig az óceánhőmérséklet okozta korallfehéredés számlájára írható.

A zátonyok általában 10-20 év alatt talpra állnak a viharok, a korallfehéredés és a tengericsillagok okozta pusztítást követően, ám a klímaváltozás a felépülési folyamatot is lassítja. Az óceánok növekvő szén-dioxid-elnyeléséből adódó erőteljes savasodás miatt a korallok nehezebben építik fel kalcium-karbonát (mészkő) vázukat. Emellett a melegedő vízhőmérséklet tovább emeli a stressz-szintjüket.

Felére csökkenhet a korallállomány

A környezetvédők szerint a kétezer kilométer hosszan elnyúló ökoszisztémára a hajóforgalom is fenyegetést jelent, amely a szénnel és folyékony földgázzal kapcsolatos beruházások várható kiterjesztése miatt jelentősen bővülni fog a térségben. A Greenpeace korábbi becslései alapján a kikötők terjeszkedése következtében 2020-ra több mint háromszorosára nőhet Queensland szénexport-kapacitása, aminek nyomán évente tízezer hajó szelheti át a zátony térségét.

A szakemberek úgy vélik, ha tovább gyorsul a pusztulás üteme, akkor 2022-re a felére csökkenhet a korallállomány, elsősorban a déli és a középső területeken. 1985 és 2012 között a zátony korallal borított területeinek aránya 28-ról 13,8 százalékra esett vissza. „A zátony koralltakarója folyamatosan zsugorodik, és megfelelő közbelépés nélkül várhatóan 5-10 százalékra fog visszaesni a következő évtizedben” – hangsúlyozták a kutatók az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a Proceedings the National Academy of Sciencesben megjelent tanulmányukban. Hozzátették, hogy a veszteségek megfékezéséhez az üvegházgáz-kibocsátás szigorúbb szabályozására van szükség.