A csillagváros átmérője egymillió fényév, furán felfúvódott magjáé pedig tízezer fényév, vagyis háromszor nagyobb, mint más extrémfényes galaxisé – olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.
„Hihetetlenül hatalmas maggal rendelkezik, ami a Tejútrendszernél tízszer nagyobb galaxis esetében is szokatlan” – hangsúlyozta Tod Lauer, a The Astrophysical Journal című folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.
Több szokatlan jelenség is tapasztalható a galaxisban
A mag szokatlanul felpuffadt, ugyanakkor nem figyelhető meg a fekete lyuk létét eláruló akkréciós (anyagbefogási) korong sugárzása, amelyen keresztül folyamatosan anyag áramlik az objektumba. Utóbbi hiánya meglepetésként szolgált a csillagászoknak, hiszen az általánosan elfogadott nézetek szerint a galaxisok központját szupermasszív fekete lyuk uralja.
„Nem állíthatjuk, hogy nincs fekete lyuk, ám a Hubble tanúsága szerint a középpontban nem tömörülnek csillagok sem” – magyarázta Tod Lauer.
A csillagász szerint a galaxismag felpuffadását két fekete lyuk összeolvadása okozhatta, ezek tömege egyenként sok milliárdszor múlta felül a Napunkét. Ez kétféle módon történhetett: az egyik fekete lyuk a másikba zuhant, a folyamat keltette gravitációs hatás „megkavarta” és szétszórta a csillagokat. A szupermasszív fekete lyuk viszont mind a mai napig a galaxis központjában „lapul”.
Kilökték a fekete lyukat?
A másik forgatókönyv szerint az összeolvadás keltette erős gravitációs hullámok kilökték az egybeforrt fekete lyukat a galaxisból. „A fekete lyuk óriási gravitációs erejénél fogva egyfajta horgonyként szolgál a csillagok számára. Fekete lyuk hiányában sokkal kisebb a tömeg, nincs, ami egyben tartsa a csillagokat, amelyek így szétszélednek, tovább puffasztva a galaxis magját” – fogalmazott az asztronómus.
A kutatócsoport a továbbiakban az A2261-BGC katalógusjelű galaxisban az esetlegesen mégis létező fekete lyukra utaló jeleket keresi. A csillagászok azt remélik, hogy a fekete lyukba beözönlő anyag rádiósugárzást generál, ezért az Új-Mexikóban felépített, rádiósugárzást mérő nagyon nagy rádióteleszkóp-rendszer (Very Large Array) segítségével figyelik a galaxist.