Szilveszter: ma a szerencsénkért teszünk mindent

Mi az az aranyvíz? Miért kell lencsét és malacot enni újév napján? Miről nevezetes a nap névadója, I. Szent Szilveszter pápa?

kn
2012. 12. 31. 10:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az óév utolsó napja arról az I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki majdnem huszonkét évig, 314-től 335-ig volt pápa. Annak ellenére, hogy nem kedvelte Rómát, pápaságának legfontosabb mozzanata volt az egyházi élet megszervezése Rómában. I. Szilveszter ideje alatt épült a Vatikán-dombon a Szent Péter sírja fölötti bazilika. Az ő évei alatt kezdték el építeni a Lateráni palotától nem messze található Szent Kereszt-bazilikát is.

Legendákkal pótolták a hiányt

Szilveszter pápáról semmi írott emlék nem maradt ránk. „Száz esztendővel Szilveszter halála után hozzáfogtak ahhoz, hogy a történeti források hallgatását pótolják a pápa és a császár kapcsolatára nézve. Nem tudták elviselni, hogy semmi komoly adat nincs arról, milyen viszonyban volt egymással a két fő” – olvasható a Katolikus.hu oldalon. Így kezdtek legendák keringeni arról, hogy Konstantin szoros kapcsolatban állt Szilveszter pápával. A mai történelemtudomány szemében ez hamisításnak számít, nagy valószínűség szerint a két fő szót sem váltott egymással.

Szilveszter pápa gyógyította ki a leprából a császárt

A legendában él az a történet is, amely szerint Konstantin császár leprával bűnhődött, amiért üldözést kezdett a keresztények ellen. Egyik éjszaka nagy betegségében szenvedve álmot látott: megjelent neki Péter és Pál apostol, akik elmondták, hogy gyógyulást csak Szilveszter pápánál remélhet. Szilveszter tanítani kezdte a császárt a keresztény hitre, megnyittatta vele a börtönöket, amelyben a keresztény foglyokat őrizték. A császár a keresztelőmedencénél nyerte vissza egészségét.

Jézus nevében ártalmatlanította a sárkányt

A legendában élő másik történetnek szimbolikus jelentése van. Eszerint „egyszer pogány papok jöttek Konstantinhoz, és keservesen panaszolták, hogy mióta a császár megkeresztelkedett, megjelent egy barlangban egy hatalmas sárkány és naponta több embert fal föl. Konstantin értesítette a dologról a pápát, aki megígérte, hogy ártalmatlanná teszi a sárkányt. Miközben Szilveszter imádkozott, megjelent neki Szent Péter, és fölszólította, hogy minden félelem nélkül ereszkedjék le két papjával együtt a sárkány barlangjába, s Jézus Krisztus nevében kötözzék meg a sárkányt, majd a kereszt jelével pecsételjék le a barlangot” – számol be a Katolikus.hu.

Szilveszter – Szent Péter utasításának eleget téve – két reszkető pappal alászáll a barlangba, amely a poklot szimbolizálja, hogy ártalmatlanítsa a sárkányt, vagyis az ördögöt. Sikerült is megkötöznie a felbőszült vadállatot. Szilveszter pápa 335. december 30-án halt meg, a Via Salaria mentén, a Priscilla-katakombában temették el.

Ide-oda tolódott újév napja

„Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére” – számol be a Múlt-kor.hu.

Ostor, duda, petárda

Szilveszter és újév napjához is rengeteg babona és néphagyomány kötődik. Régen sokan, de vannak, akik még ma is úgy gondolják, hogy a szilveszteri-újévi babonák betartásával biztosítva van a következő évi szerencséjük, gazdagságuk, egészségük, boldogságuk. Az óév utolsó napján hangsúlyos szerepet kapnak a különböző, a rossz szellemeket és a balszerencsét elűzni hivatott zajkeltő eszközök, régen az ostorpattogtatás, a duda, a csengő, a kolomp, ma a trombita a petárda és a tűzijáték.

Az új esztendő első napjának népies neve kiskarácsony.  „Ezen a napon régen szokás volt újévi jókívánságokat mondani házról házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket. Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani különféle kellemes dolgok végzésével. Azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel, vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog” – olvasható a Wikipedia.hu oldalon.

A baromfi elkaparja, a disznó kitúrja

Régen úgy tartották, hogy aki ezen a napon hajnalban elsőként húzott vizet a kútból, az szerencsét hozó „aranyvizet” talált, amelyből a család többi tagjának is adott. Ezen a napon nagyon fontos volt jót tenni mással, ugyanakkor rengeteg előírás és tiltás is létezett. Nem volt szabad baromfit enni, mivel ez az állat hátrafelé kaparja a szerencsét, sőt még el is szállhat vele. Ellenben szinte kötelező volt malacot enni, mivel az az orrával előre túrja a szerencsét. Úgy tartották, hogy ezen a napon lencsét, rizst, borsót, babot is érdemes enni, ezektől az apró szemű ételektől reméltek sok-sok pénzt.

A seprűtől és a veszekedéstől is tartózkodtak

Újév napján tilos volt bármit is kiadni a házból, mert akkor félő, hogy egész évben minden kimegy majd onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedésektől és a munkától is: nem vettek a kezükbe seprűt és mosószappant sem, mivel úgy tartották, hogy a takarítás és a mosás különösen nagy szerencsétlenséget hoz.

Ezen a napon sok családban sütöttek szerencsepogácsát: pénzérmét rejtettek a sós finomságba, aki ezt megtalálta, annak az új évben különösen nagy szerencsét jósoltak. A réteskészítés is fontos hagyomány: olyan hosszúra nyúlik az élet, mint a rétes tésztája – tartották.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.