A kicsi tulajdonképpen már elhagyta az erszényt, nagyon messzire azonban még nem távolodik el az anyjától, sőt, rendszeresen visszadugja a fejét az erszénybe, hogy egy kis tejet igyon.
A kúszóerszényesek családjába (Phalangeridae) összesen huszonhét faj tartozik. Ezek egyike az egyszínű, vagy másik nevén földi kuszkusz (Phalanger gymnotis), amely életmódját tekintve lényegesen különbözik a többi kúszóerszényestől. Az ide tartozó fajok nagy része ugyanis ideje jó részét a fák ágain kúszva tölti, az egyszínű kuszkusz azonban csak részben nevezhető fán lakó fajnak. Viszonylag sokat mozog ugyanis a talajszinten, a rendszerint pihenéssel töltött nappali órákban sziklahasadékokba, kisebb barlangokba, fák gyökerei alatti üregekbe húzódik vissza. Mi több, akár ember alkotta üregekbe, például vízelvezető csövekbe is beköltözhet.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben az 1980-as évek óta tartanak folyamatosan egyszínű kuszkusz okat. 2010 óta a Pálmaház és az Állatsimogató között található, korábban madaraknak otthont adó Ausztrál házban láthatja őket a nagyközönség. Az épület északi felében egy úgynevezett noktuáriumot, azaz olyan állattartó helyet alakítottak ki, ahol a fordított világítási program következtében félhomály fogadja a látogatókat, az éjszakai állatok pedig aktív életet élnek a közönség szeme láttára.
Az egyszínű kuszkusz őshazája az ausztrál szárazföldtől északra található hatalmas sziget, Új-Guinea, illetve a jóval kisebb Aru-sziget. A nőstények bő két hétig vemhesek, az embriószerűen fejletlen újszülöttek növekedése a hasi erszényben folytatódik tovább. Rendszerint egyetlen utód születik, de ikrek is előfordulhatnak. A kölyök általában 108 napos kora körül hagyja el először az erszényt, ekkorra nemcsak a szőre nő ki, hanem a szeme is kinyílik. Egy hónappal később már legalább annyi időt tölt az erszényen kívül, mint magában az erszényben. Véglegesen pedig a 160. és a 200. életnap után költözik ki az erszényből.
