Hetekkel korábban érkeznek vissza észak-amerikai költőhelyükre a tüzestorkú kolibrik, mint évtizedekkel ezelőtt: szakértők a parányi madarak telelőhelyének a felmelegedésével magyarázzák a jelenséget. Több amerikai egyetem kutatói vizsgálatuk során 1890-ig visszamenően tekintették át a kolibrik visszaérkezéséről készült feljegyzéseket, összességében több mint 30 ezer iratot. Az adatok összesítése után összevetették az 1890 és 1969 közötti időszak átlagát az utóbbi tizenöt évével: az eredmény azt jelzi, hogy a kolibrik, amelyek számát hétmillióra becsülik, 12-18 nappal hamarabb térnek vissza a földrész északi felére, mint a múltban.
A tüzestorkú kolibri (Archilochus colubris) testhossza 10 centiméter, szárnyfesztávolsága 12 centiméter, testtömege alig 3 gramm. A hím tollazata zöldes-kékes-sárgás, a torka és begye tűzpiros. Rovarokkal és nektárral táplálkozik, utóbbinak köszönhetően fontos szerepet játszik a növények beporzásában. Észak-Amerika keleti felén költ, telelni Közép-Amerikába, illetve a Karib-tenger szigeteire vonul. Minden évben hosszú vándorútra indul, mintegy háromezer kilométert tesz meg fészkelőhelyétől a telelőhelyig. A Mexikói-öböl fölötti, mintegy ezer kilométeres szakaszt pihenés nélkül hagyja maga mögött.
Ron Johson, a Clemsoni Egyetem (Dél-Karolina) kutatója nem kis veszélyt lát a madarak korai érkezésében, ugyanis most még nem találnak elegendő táplálékot, holott a rendesen márciusban kezdődő költési idő alapvető jelentőségű az állomány fenntartásában. „A hosszú és fárasztó repülés után nemcsak maguknak kellene minél többet enniük, hanem a fiókákról sem feledkezhetnek meg” – magyarázta, hozzátéve: a gond az, hogy a nagy ökológiai rendszerek nem követik a kolibrik példáját, és attól, hogy a madarak korábban visszatérnek, még nem lesz több rovar és növény a számukra.
Szerinte a vonatkozó jövőbeli kutatásoknak arra kellene összpontosítaniuk, hogy a kolibrik helyett milyen más madárfajok jöhetnek számításba a növények természetes beporzásában, amely mellőzhetetlen az agrártermelés szempontjából.
