Mi lesz, ha többé nem ehetünk tésztát?

Tűzzel-vassal harcolni kell a globális felmelegedés ellen, vagy a változásokhoz alkalmazkodva új módszereket kell keresni a mezőgazdaságban?

A globális felmelegedéssel kapcsolatban hosszú ideje ijesztő megállapítások röppennek fel. 1997-ben Al Gore beszélt arról, hogy a globális felmelegedés súlyosbítja az El Nino-jelenséget. Ez azonban mégsem történt meg. A Greenpeace és más környezetvédő szervezetek évekig azt mondták, hogy még több erőszakos hurrikán fog kialakulni. Valójában azonban az elmúlt hat évben a hurrikánok intenzitása az 1970-es évek óta nem tapasztalt alacsony szintre esett vissza. Az Egyesült Államokban pusztító Sandy például nem hurrikán volt, hanem szupervihar.

El Nino: egy természetes éghajlati jelenség, ami a tengervíz áramlásával van összefüggésben, és ciklikusan jelentkezik. Karácsony tájékán kezdődik és 9-12 hónapig tart. A csendes-óceáni térség egyenlítő közeli területe karácsony táján erősen felmelegszik. (Wikipédia)

De a félelmek nem szűntek meg. 2004-ben arról szóltak a hírek, hogy a jegesmedvék kipusztulnak a század végére, és ez a folyamat Hudson Bayben fog elindulni, ahol 2012-re megszűnik a szaporodásuk. A jegesmedvék azonban még mindig szaporodnak. Bjorn Lomborg, a Koppenhágai Üzleti Főiskola professzora cikkében azt írja: érthető, hogy a tudósok aggódnak a globális felmelegedés miatt, és csalódottak, hogy a politika nem mutat érdeklődést a téma és a lehetséges megoldások iránt. A probléma az, hogy miután a pánikkeltő történetek igaztalannak bizonyulnak, az emberek nem fogják komolyan venni a globális felmelegedést. Valójában egyre nő a szkepticizmus a globális felmelegedéssel kapcsolatban, miközben a vaklármák egyre zavaróbbá válnak.

Ha továbbra is akarunk enni tésztát...

Azonfelül minden probléma fő okaként a globális felmelegedést jelölik meg, megoldásként pedig a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, bár ez gyakran a leglassúbb és legköltségesebb módja annak, hogy eredményt érjenek el – véli a szakértő. A globális felmelegedéssel kapcsolatos egyik új riogatás a Newsweekben jelent meg, harsányan azt állítva, hogy a hőmérséklet-emelkedés véget vet a tészta korszakának. Minden fő gabona – rizs, kukorica, búza – már most megszenvedi a globális felmelegedést, de a búza a leginkább kiszolgáltatottja a magas hőmérsékletnek.

Tehát ahogy a hőmérséklet emelkedik, megdöbbentően magas lesz a tészta és a kenyér ára. Ez az üzenet egyértelmű: ha az emberiség továbbra is akar enni tésztát, drasztikus lépéseket kell tenni a globális felmelegedés ellen – szögezi le Lomborg. Ez az érvelés ugyanakkor teljesen hibás. A gabonák terméshozama az elmúlt évtizedekben drasztikusan nőtt, köszönhetően annak, hogy a gazdák magasabb hozamú növényfajtákat termesztenek, nagyobb mértékben használnak műtrágyát, növényvédő szereket és öntöznek. Továbbá a szén-dioxid is trágyaként viselkedik, és a növekedése valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a hozamok 3 százalékkal növekedtek az elmúlt 30 évben.

Északra tolódik a búzatermesztés

A növekvő hőmérséklet egyes növényfajtáknak árt, míg másoknak kedvez. Lomborg szerint a gazdák korábban fognak ültetni több olyan fajtát, amely szereti a hőséget. Azzal, hogy a búza és más gabonák termesztése áttolódik északabbra, Kanadába és Oroszországba, még több lehetőség előtt nyílik meg az út. Egy tanulmány szerint a hőmérsékleti hatások, a szén-dioxid hatása és az új módszerek a gabonatermelés 40,7 százalékos növekedését fogják eredményezni 2050-re – hívja fel a figyelmet a dán szakértő.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a globális felmelegedésnek nincs hatása a terményekre. A termelés új fajták irányába fog elmozdulni a trópusoktól távol, ami a fejlett országok számára még magasabb hozamokat fog eredményezni, de lassúbb növekedést a fejlődő országok számára. Az is valószínű, hogy a búza termelése Afrikában lehetetlenné fog válni.

Mi a megoldás?

A szén-dioxid-kibocsátás korlátozása egy különösen hatástalan út arra, hogy segítsünk a világ szegényein és éhezőin. Még akkor is, ha a nagyon magas költségek mellett sikerül jelentős csökkenést elérni, csak egy lassúbb emelkedés valósulna meg a hőmérséklet-emelkedésnél. Mindeközben a bioüzemanyagok használata az élelmiszerárak növekedéséhez és az éhínség terjedéséhez vezet.

Sokkal többet érnénk azzal, ha lehetővé tesszük a szegény országok számára, hogy használják a szén-dioxid-trágyázás eredményeit, amíg képesek lesznek alkalmazkodni a hőmérséklet-emelkedés által okozott problémákhoz. Ez azt jelenti, hogy a kutatásba kell befektetni, hogy több megbízható és magasabb hozamú fajtát lehessen kifejleszteni, akár csak több öntözés, növényvédő szer és trágya legyen elérhető.