Az eredmények megerősítik az egyetem korábbi kutatásait, amelyek egerekben összefüggést mutattak ki az alváshiány és az Alzheimer-kórra jellemző agyi plakklerakódás között. Az előzetes eredmények arra utalnak, hogy ez a kapcsolat mindkét irányba működhet, vagyis az Alzheimer-kór plakklerakódásai gátolják az alvást, az alváshiány pedig elősegíti a plakkok kialakulását.
„Ez az összefüggés az Alzheimer patológiájának könnyen kimutatható jelével szolgál számunkra” – magyarázta a tanulmány szerzője, David M. Holtzman. „Amikor kezelni kezdjük a korai Alzheimer jeleit mutató betegeket, az alvásban a kezelés hatására bekövetkező változások jelezhetik, hogy az új kezelés sikeres-e.”
Alvászavarok gyakran előfordulnak a tünetekkel járó Alzheimer-kórban szenvedő betegekben, de a kutatók az utóbbi időben arra kezdtek gyanakodni, hogy ez a betegség korai stádiumának jele is lehet. A mostani kutatás az elsők között mutatta ki az összefüggést a korai Alzheimer és az alvászavarok között emberekben.
A kutatás során 145 negyvenöt és hetvenöt év közötti önkéntest vizsgáltak, akik a kutatás kezdetén normális kognitív működéssel rendelkeztek. Az alanyok gerincvelői folyadékából vett minták elemzése azt mutatta, hogy 32 személy szenved preklinikai Alzheimer-kórban, vagyis valószínűleg kialakultak amiloid plakkok az agyukban, de a kognitív működésük még nem romlott le.
A résztvevők két hétig alvásnaplót írtak, a kutatók pedig karon hordható mozgásérzékelők segítségével követték nyomon az alanyok mozgását. Ennek segítségével tudták kimutatni, mikor voltak ébren, és mikor aludtak a résztvevők, amivel az alvás hatékonyságát lehet értékelni. Az alváshatékonyság pedig azt mutatja, hogy az ágyban töltött idő mekkora részét töltik tényleges alvással. Az eredmények azt mutatták, hogy a preklinikai Alzheimer-kórban szenvedők alváshatékonysága (80,4 százalék) alacsonyabb volt, mint az Alzheimer-kór jelzőit nem mutatóké (83,7 százalék).
