Nagyon nehéz lesz most a főnök után csinálni a János evangélista által leírtakat, „a főnök” mai helytartója, Ferenc pápa ugyanis a római kiskorúak börtönében mutat be szentmisét. A hírek szerint márpedig ott reménykedve várják őt. (A főnök maga mondta: nem Péter a lényeg, hanem Krisztus.) Különös a börtönlátogatás mint szimbólum amiatt is, mert Jézust éppen az utolsó vacsora estéjén fogják el (a vád: királlyá tette magát), ezzel kezdődnek szenvedéssel teli megpróbáltatásai és vállalja a kereszthalált a világ bűneiért.
Nagycsütörtöknek természetesen csak az egyik egyetemesen fontos liturgikus eleme a lábmosás, ezen a napon alapítja Krisztus a papság intézményét, bemutatva az első misét – a katolikusok tehát ezóta veszik magukhoz minden szentáldozáskor Jézus Krisztus valóságos testét.
Ha már a szentmisénél járunk: nagycsütörtök „programjában” első a krizmaszentelés. A délelőtti miséken szentelik azt az olajat, amelyet később a keresztelendők megjelölésére használnak majd. Ez a szertartás egyébként szintén szimbolizálja a papság és az egyházmegye intézményének megalapítását (alkalom az egyházmegyei lelkipásztorok találkozására és papi ígéreteik megújítására, Budapest és környéke papsága például a pesti bazilikában van csütörtök délelőtt).
Az esti szertartáson a bevonulás a templomon kívülről történik, a szent három nap közül az elsőn pedig különleges légkört teremt a templomokban az első áldozatbemutatás „emléknapján” felszálló tömjénfüst. A szentmise első állandó része, a Kyrie eléneklése után „a harangok Rómába mennek” (lásd keretes írásunk), és csak a feltámadáskor térnek vissza majd.
Az evangéliumot a szentbeszéd követi, ezek után veti le a pap miseruháját, és egyszerű öltözékben szolgál, megmossa „a tanítványok” (tizenkét kijelölt férfi) lábát – ideális esetben nem pattan fel senki Hiszekegyet nem imádkozunk és békecsók sincs. A szentáldozás két szín alatt történik, Krisztus testét és vérét is magához veszi minden bűnbánó katolikus. A szentmise végén történik az Oltáriszentség felmutatása, ami az Eucharisztia kétezer éves alapítását szimbolizálja. Az oltárfosztásra a kivonulást követően kerül sorra; minden, de minden díszítőelem eltűnik az oltárról és a mellékoltárokról is.
