Európai öregotthonokban élők fájdalmát hasonlították össze kutatók. Az eredmények megdöbbentők: a szokásos fájdalomcsillapítók ugyanis gyakran nem hatnak az időseknél. Skandináviában az öregotthonok lakói jóval többször éltek át fájdalmat, mint Dél-Európában – ez az eredménye annak az Európai Unió által finanszírozott tanulmánynak, amelyet a napokban hoztak nyilvánosságra Frankfurtban. A fájdalom és a fájdalomkontroll címet viselő kutatás során hét európai ország és Izrael 3926 öregotthonában élő idős embert kérdeztek és figyeltek meg 2009 és 2010 között.
Kiderült, hogy az európai idősek fele él át állandó vagy mindig visszatérő fájdalmat – mondta Albert Lukas ulmi gerontológus. Feltűnő, hogy egyes országok milyen hatalmas különbséget mutatnak – tette hozzá a vizsgálat koordinátora. A legritkábban Izraelben éltek át fájdalmat, az idősek (mindössze 20 százalék), míg Finnországban a leggyakrabban (73 százalék). Németország fájdalomtűrésben az 52 százalékával a középmezőnyben van.
Az olasz öregotthonokban élők például gyakrabban kerülnek a demencia (szellemi leépülés) előrehaladott állapotába, ami korlátozza azt a képességüket, hogy pontosan beszámoljanak állapotukról. De a klíma és a depresszió is fontos szerepet játszhat a különbségek kialakulásában.
A második vizsgálatban, amit még nem tettek közzé, azt vizsgálták, hogy mit tesznek az idősek fájdalma ellen az otthonokban. „Az idősek mintegy negyede nem kapott megfelelő kezelést a fájdalmára” – mondta a vizsgálat koordinátora. A megkérdezettek 88 százaléka úgy vélte, hogy legyőzte a fájdalmát, de csak 57 százaléka mondta azt, hogy nincsen, vagy csak nagyon kicsi fájdalma van.
„Vannak fájdalmak, amelyek az időseknél viszonylag ritkábbak, ilyen a migrén és a fejfájás” – mondta Gerhard H. H. Müller-Schwefe. Az idősek inkább hát-, ízületi- és idegfájdalomban szenvednek, és még számos más kórban – tette hozzá a göppingeni fájdalomközpont szakértője. „Sok idős még mindig azt hiszi, hogy a fájdalom a korral jár együtt, ezért nem is beszél róla” – hangsúlyozta.
Idős korban hanyatlik a fájdalomtűrés, nehezebben viselik a szépkorúak a fájdalmat, mint fiatalon. A fájdalomfeldolgozás tehát az évekkel változik, az endogén fájdalomgátlás mindig gyengébb. A rendszer, ami feldolgozza a fájdalmat, elveszíti ugyanis a képlékenységét: hosszabb ideig tart aktivizálni.
Némely öregotthonban szokásos a fájdalomküszöb felemelése gyógyszerekkel, azonban ez kockázatos lehet, mivel blokkolja a fájdalom figyelmeztető funkcióját. Jó példa erre a csendes szívinfarktus, ami nem más, mint a tünetek nélkül jelentkező roham.
A fájdalom kezelése idős korban még a szakértőknek sem könnyű. Ahogy a gyerekek sem kis felnőttek, úgy az idősek sem öregebb felnőttek. Sok idős a lehető legkülönfélébb betegségekben szenved, és erre a sok kórra rengeteg gyógyszert kénytelen szedni. „Nagyon fontos a szakembereknek a gyógyszerek kölcsönhatásaira figyelmeztetni az időseket” – emelte ki Müller-Schwefe.
Még egy fájdalomcsillapító kiválasztása sem egyszerű feladat az orvosok számára. Az úgynevezett nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, mint az ibuprofen vagy a diklofenák, gyakran nem alkalmasak az idősek számára. Nem beszélve arról, hogy ezek a szerek súlyos mellékhatásokat okozhatnak, károsíthatják a gyomrot, a belet, a vesefunkciót, illetve növelhetik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, de magas vérnyomást is okozhatnak. Az acetaminofen befolyásolhatja a máj működését, míg az ópiátoknak olyan nemkívánatos mellékhatásai vannak, mint a hányinger a rosszullét és a székrekedés.
A gyógyszerek halálos kölcsönhatásának az mno.hu már szentelt egy cikket, amit ide kattintva tekinthet meg.
