A Fehér Házban minden évben online sorsolás útján kiválasztott, 12 éven aluli gyermekek és családjaik vehetnek részt a húsvéti tojásgörgetésen. Ezt a hagyományt 1878-ban Hayes elnök indította el.
Dél-Amerikai országok – Mexikó, Peru, Guatemala – jellemzője az élő krisztusi körmenet, amikor egy önkéntes – átélve Jézus kálváriáját – a keresztre szögezve viszi azt. Döbbenetes, de a lehetőségért tolonganak az önkéntes hívő férfiak. Nagypénteken az asszonyok fekete ruhát viselnek, Krisztus mártírhalálára emlékezve. A tojás megszentelésének és vasárnapi rituális elfogyasztásának szokása a mai napig hagyomány, ennek ellenére nem festenek tojást húsvétra. A gyerekek viszont így sem maradnak le a húsvéti ajándékról, európai társaikhoz hasonlóan itt is csokoládétojásokat ajándékoznak nekik.
Nagypénteken itt is tilos a húsevés. Ilyenkor – a földrészre jellemző termények alapján – kukoricás ételeket és a babalapú, hét zöldségből főzött húsvéti ételt eszik, de mostanában itt is kezd divatba jönni a húsvéti karaj, azaz a „Chuletas de pascuas”. A margarinos/vajas füstölt húst fahéjas mézzel, valamint cseresznye és narancslé keverékével sütik össze.
A húsvéti nyúllal – németül Osterhase – kapcsolatban megoszlik a tudóstársadalom véleménye. Ismeretes, hogy a pogány németek tiszteltek egy tavaszistennőt, s talán a termékenységével összefüggésben a nyulat is vele együtt említették. Ám több német kutató azt mondja, hogy félreértésből került a nyúl is képbe, hiszen nem tojik tojást.
A németek ugyanis bizonyos területeken, tojásokkal együtt, gyöngytyúkot (Haselhuhn) adományoztak egymásnak. Valószínűleg ez a szó rövidülhetett meg vagy hallhatták félre, így lett a gyöngytyúkból nyúl (Hase). Egy bizonyos, hazánkba a nyúl mint húsvéti szimbólum a 18–19. században, a beköltöző német városi polgárságnak köszönhetően került. A 19–20. században pedig már szokássá vált a húsvéti nyuszinak fészket készíteni és elrejteni azt valahová a kertben, amit később a gyerekek megkerestek.
