Amíg nálunk a legények vízzel, és/vagy kölnivel locsolják a lányokat a hímes tojásért cserébe, addig a világ másik felén kukoricás babos zöldséggel böjtölnek. Olaszországban szekeret gyújtanak fel, az amerikaiaknál pedig munkanap a húsvéthétfő. Egy dolog viszont mindenütt megegyezik: a gyerekek csokifigurákat kapnak Perutól Olaszországon át Magyarországig. De hol viszik körbe a keresztet önkéntes szenvedők, és hol várhatjuk a papot, aki megszenteli otthonunkat? Nemzetközi kitekintés a közelgő ünnep kapcsán.
Firenzében van egy érdekes és látványos szokás, ami minden húsvétvasárnap csodálható meg: ez a robbantó (tüzes) kocsi (olaszul: scoppio del carro) menete. A felvonulás a Porto al Pratótól egészen a Piazza del Duomóig tart, a szekéren egy hatalmas kosár található. A kosarat szállító kocsit egy csapat virágfüzérekkel feldíszített fehér ökör húzza, és egy sereg korabeli jelmezbe öltözött katona kíséri. A kosarat végül egy, a dóm épületéből kilőtt rakéta segítségével gyújtják fel.
A tüzes húsvéti rituálé célja – pogány hagyományok alapján – a gazdag termés meghozatala. A felgyújtott szekér története a keresztes háborúig nyúlik vissza, amikor a Jeruzsálem falait elsőként megmászó hős olasz katonát parancsnoka két kovakővel jutalmazta meg. Ezekkel a kövekkel gyújtották meg a nagyhét alatt a szent tüzet, amit keresztülvittek a városon, hogy azt mindenki lássa.
A toszkán régió egy másik, gazdag termést kérő szokása a termőföldbe szúrt olajfából készült kereszt. A gyerekek húsvétkor nem járnak locsolkodni, de hatalmas csokitojásokat kapnak ajándékba. Az egyház ezen az ünnepen egyenként, házról házra járva áldja meg az otthonokat, amit a hívők adományokkal jutalmaznak.
Az olasz húsvét jellegzetes süteménye a „Colomba di Pasqua”, azaz a húsvéti galamb, ami a karácsonyi panettone és a pandorto nevű kalácsfélék húsvéti megfelelője. A mandulaborítású, galamb alakú édes sütemény igen népszerű az olaszok körében.
Az Egyesült Államokban sem szokás a locsolkodás, és a húsvéthétfő sem munkaszüneti nap. Ennek ellenére húsvétvasárnap tojást festenek, amit utána fára akasztanak. A húsvéti nyúl hozta ajándékokat – édességtől a játékokig – viszont már a kertben keresik meg a gyerekek.
A Fehér Házban minden évben online sorsolás útján kiválasztott, 12 éven aluli gyermekek és családjaik vehetnek részt a húsvéti tojásgörgetésen. Ezt a hagyományt 1878-ban Hayes elnök indította el.
Dél-Amerikai országok – Mexikó, Peru, Guatemala – jellemzője az élő krisztusi körmenet, amikor egy önkéntes – átélve Jézus kálváriáját – a keresztre szögezve viszi azt. Döbbenetes, de a lehetőségért tolonganak az önkéntes hívő férfiak. Nagypénteken az asszonyok fekete ruhát viselnek, Krisztus mártírhalálára emlékezve. A tojás megszentelésének és vasárnapi rituális elfogyasztásának szokása a mai napig hagyomány, ennek ellenére nem festenek tojást húsvétra. A gyerekek viszont így sem maradnak le a húsvéti ajándékról, európai társaikhoz hasonlóan itt is csokoládétojásokat ajándékoznak nekik.
Nagypénteken itt is tilos a húsevés. Ilyenkor – a földrészre jellemző termények alapján – kukoricás ételeket és a babalapú, hét zöldségből főzött húsvéti ételt eszik, de mostanában itt is kezd divatba jönni a húsvéti karaj, azaz a „Chuletas de pascuas”. A margarinos/vajas füstölt húst fahéjas mézzel, valamint cseresznye és narancslé keverékével sütik össze.
A húsvéti nyúllal – németül Osterhase – kapcsolatban megoszlik a tudóstársadalom véleménye. Ismeretes, hogy a pogány németek tiszteltek egy tavaszistennőt, s talán a termékenységével összefüggésben a nyulat is vele együtt említették. Ám több német kutató azt mondja, hogy félreértésből került a nyúl is képbe, hiszen nem tojik tojást.
A németek ugyanis bizonyos területeken, tojásokkal együtt, gyöngytyúkot (Haselhuhn) adományoztak egymásnak. Valószínűleg ez a szó rövidülhetett meg vagy hallhatták félre, így lett a gyöngytyúkból nyúl (Hase). Egy bizonyos, hazánkba a nyúl mint húsvéti szimbólum a 18–19. században, a beköltöző német városi polgárságnak köszönhetően került. A 19–20. században pedig már szokássá vált a húsvéti nyuszinak fészket készíteni és elrejteni azt valahová a kertben, amit később a gyerekek megkerestek.
