A felszálló meleg légáramlatok helyetti északi ellenszél tartja vissza a vonuló fajokat.
Papp Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programkoordinátora az MTI-nek elmondta, hogy Nógrád megyében főleg a vizes élőhelyeken sok a madár, Ipolyvece határában például a számlálás szerint 2600 vadlúd időzik. Más években március végére ők már el szoktak vonulni északi költőterületeik felé. Mellettük számos récefajt – cigány-, nyílfarkú, kendermagos, fütyülő, csörgő, böjti, hegyi, kerce-, barát- – is megfigyeltek a szakemberek a vizes élőhelyeken, illetve itt vannak már más vonuló fajok, például a bíbicek, a darvak is.
A hideg, télies időjárást a vizes élőhelyeken előforduló madarak jól tűrik, éjszakázni, pihenni a nyílt vizeken szoktak. Itt táplálékot is találnak, de a vadlúdfajok a vetésekre is kijárnak. A fehér gólyák kisebb része a hónap elején már visszatért a telelésből, ám a többség megszakította vándorútját a visszatérő tél miatt. Várható, hogy tavasziasra forduló időjárás esetén egyik napról a másikra megérkeznek a többiek is.
A programkoordinátor hozzátette: a téli vendégek közül itt vannak még a csízek, a süvöltők, a csonttollúak, a kelet-európai síkságról telelni érkező vetési varjak is. „Március közepe óta a Nógrádban fészkelő kerecsensólymok és a parlagi sasok kotlanak, a hideg időjárás ellenére is jó eséllyel költik ki tojásaikat – mondta Papp Ferenc. – Az időjárás miatt inkább a kis testű énekesmadarak vannak veszélyben, ők a hólepel miatt nem jutnak hozzá ez idő tájt főleg pókokból, rovarokból álló táplálékukhoz, ráadásul a vonulás miatt legyengülve érkeznek meg a telelőterületekről. Előfordulhat az is, hogy a táplálékhiány miatt valamilyen, számukra mérgező táplálékot – például kovászos kenyeret – fogyasztanak valahol. Emiatt is előfordulhat elhullás, de ez általában inkább a természetes kiválasztódás része.”
A szakember beszámolt egy érdekességről is: Szécsény közelében, az Ipoly árterületén tartózkodik egy színes, számozott nyakgyűrűvel ellátott bütykös hattyú. A Dunakanyarban jelölték, a télen pedig Fehéroroszországban figyelték meg több helyen is. A madár a nyakgyűrűn lévő szám alapján azonosítható.
A márciusi tél a túzokokat is becsapta: feladták a fészekrakó hely keresését, újra téli csapatokba verődnek. Erről bővebben itt olvashat.
