Sok madárhoz hasonlóan a pingvineknek is hosszú utat kell megtenniük táplálékszerző és szaporodási területük között. Ezt az utat úszva teszik meg ahelyett, hogy repülnének. Ez a fáradságos út mindig fejtörésre késztette a biológusokat: miért nem őrződött meg a madarak repülési képessége, amikor kifejlődött merülési képességük?
Ezt kutatták a szakemberek Kyle Elliotnak, a winnipegi Manitobai Egyetem biológusának a vezetésével. Az amerikai tudományos akadémia Proceedings of the National Academy of Sciences című, legfrissebb kiadványában közzétett tanulmányukban két repülni is képes bukó madárfajt – az alaszkai kárókatonát (Phalacrocorax pelagicus) és a vastagcsőrű lummát (Uria Lomvia) – tanulmányoztak, hogy kiderítsék, repülés helyett miért úsznak inkább nagy távokat a pingvinek.
A kutatók olyan eszközökkel szerelték fel a madarakat, amelyekkel merülésük idejét, mélységét mérték, és a hőmérséklet mellett regisztrálták gyorsulásuk változásait a merüléseik során.
A szakemberek az adatok alapján elemezték azt az energiaráfordítást, amelyet a madarak a merüléshez használtak. A pingvinhez nagyon hasonló lummáról megállapították, hogy nagyon könnyen merül, de a repülés sokkal fárasztóbb számára. „Nagyon sok energiára van szüksége. Ezeknek a madaraknak nagyon rövid a szárnyuk, és ahhoz, hogy a levegőben maradjanak, hihetetlen gyorsasággal kell csapkodniuk szárnyukkal. Ez nagyon fárasztó” – idézte John Speakmant, az Aberdeeni Egyetem professzorát, a tanulmány egyik készítőjét a BBC brit közszolgálati hírszolgáltató honlapja.
A szakemberek feltételezik, hogy a pingvinek a múltban evolúciós válaszúthoz érkeztek: vagy repülnek, vagy a hullámokat szelik. A feltételezés szerint mivel szárnyaik egyre inkább a merüléshez alkalmazkodtak, egyre kevésbé volt hatékony számukra repülni – magyarázta Speakman professzor.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!