Nusser Zoltán 1968. október 17-én született Bonyhádon. A budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd az Oxfordi Egyetem doktorandusza lett, ahol neurobiológiát tanult. Disszertációjával elnyerte az angol agykutató társaság díját, amelyet a legjobb PhD-dolgozatnak ítélnek oda. A Londoni Egyetemen idegélettannal foglalkozott, majd 1998-tól Los Angelesben folytatta élettani kutatásait.
2000-től az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetnél dolgozik, tudományos tanácsadó, majd a celluláris idegélettani laboratórium alapító csoportvezetője. 2002-ben az MTA doktora lett, 2007-től az MTA levelező, 2013-tól rendes tagja. 2005-ben megkapta az Európai Fiatal Kutató Díjat, 2006-ban az Európai Neurobiológiai Társaságok Szövetsége Boehringer-díjjal tüntette ki, ugyancsak 2006-ban megkapta az Akadémiai Díjat, 2012-ben a Széchenyi-díjat vehette át.
Kutatási területe az idegsejtek kapcsolatrendszere, az idegsejtek közötti információáramlások, a szinaptikus kapcsolatok feltérképezése. Kutatócsoportjával a központi idegrendszert, az azt felépítő sejteket tanulmányozza, hogy minél részletesebb képet kapjon az egyes neuronok közötti szinaptikus ingerületátvitelről. Megállapította, hogy az idegsejtek közötti szinapszisok (két sejt közötti találkozási pontok) különböző fehérjéket tartalmazhatnak, és működésükben is mutatkoznak eltérések. Legújabb eredményeik arra a kérdésre adnak választ, miért mutatnak olyan nagy strukturális és funkcionális változékonyságot a hippokampusz nevű agyterületen található piramissejtek közötti szinapszisok. Bár hipotézisük még nem nyert bizonyítást, de molekuláris alapját sikerült tisztázniuk.
Nusser Zoltán bízik abban, hogy munkájuk hozzájárul az agy működésének megértéséhez, ennek révén pedig ahhoz, hogy meg lehessen állapítani: ha az agyban kóros folyamat alakul ki, milyen változások lépnek fel az adott betegség nyomán a normálishoz képest. Az élettani mechanizmusok és elváltozások ismerete révén pedig lehetőség nyílhat arra, hogy gyógyszeresen vagy nem gyógyszeresen megpróbálják megakadályozni ezek kialakulását, vagy helyreállítani a normális funkciót.
