Tornádó: a lenyűgöző és félelmetes gyilkos

Lenyűgözően félelmetes természeti látványosság, miközben halálos áldozatokat, mérhetetlen anyagi károkat és mindent elsöprő pusztítást hagyhat maga után.

A természet egyik leglátványosabb és egyben legpusztítóbb szélviharalapú jelensége a tornádó. A magas, rendszerint az óramutató járásával ellenkező irányban forgó légörvény tölcsérformája népszerű, és rendszerint kihagyhatatlan eleme a katasztrófafilmeknek is, de akik már szerencsésen túlélték valaha egy tornádó pusztítását, nyilván más véleményen vannak.

A tornádó pusztító erejű forgószélben kiteljesedő meteorológiai jelenség, amelynek során a hevesen örvénylő légoszlop a viharfelhőből indul ki, és a talajjal érintkezik. A légtölcsér forgása rendszerint az óramutató járásával ellentétes. Az „átlagos” tornádó futamideje 2-3 percig tart, a sebessége pedig 50-60 km/óra körül mozog.

Az átmérője párszáz méter, de a feljegyzések szerint akadt háromezer és egyméteres légörvény is. Bár a pusztító erejű tornádókat többnyire az Egyesült Államok területén jegyzik, hazánkban is észleltek már több esetben – igaz, kisebb erejű – tornádójelenséget, legutóbb például Etyeknél.

A tornádók kialakulásának első lépcsőfoka az örvénylés, ekkor születik a felfelé mozgó levegőből, és ekkor jön létre a jelenség védjegyének számító tölcsér formája is. A következő stádiumban az örvény eléri a talajt. Ezután következik a legpusztítóbb időszak. A por és a törmelék, amelyet a földről szívott fel a vákuum, színezi sötétre a tölcsér alsó részét. A lecsengés fázisában a tornádó gyorsan gyengül, és a töcsér kerülete is egyre kisebb lesz. Végül a hanyatló szakaszban az energiáját pazarló módon felélő szörnyeteg gyorsan gyengül, majd eltűnik. A szélsebesség a legerősebb tornádókban meghaladhatja az 500 km/órát is.

Mint mindennek a mai világban, a tornádónak is vannak fokozatai. A tornádók jellemzésére – a szélerősség és a pusztítás mértéke alapján – a Theodore Fujita japán meteorológus által kidolgozott besorolást használták, amit később, az ezredforduló elején módosítottak, ez utóbbi használatos:

EF0 (gyenge): a szélsebesség: 105–137 km/h – a tetők sérülhetnek, ereszcsatornák ledőlnek, a faágak letörnek és a gyenge gyökérzetű fák kidőlnek. Azok a tornádók, amiknek nincs bejelentett pusztítása, értelemszerűen az EF0 besorolás alá esnek.

EF1 (mérsékelt), a szélsebesség: 138–178 km/h – a háztetők felszakadnak, az ajtók leszakadnak, az ablaküvegek  betörnek, a mobilházak felborulnak.

EF2 (nagy), a szélsebesség: 179–218 km/h – a tetőszerkezetek leszakadnak, a mobilépületek teljesen elpusztulnak, a nagyobb fák kitörnek vagy gyökerestül kicsavarodnak, a kisebb tárgyak sodródnak a levegőben, az autók felemelkednek.

EF3 (erős), szélsebesség: 219–266 km/h – teljes emeletek tűnhetnek el, komoly sérülés nagyobb épületekben (például bevásárlóközpontok), a vasúti kocsik felborulnak, minden fa kidől vagy kitörik, nehezebb gépjárművek fölemelkednek és métereket mozognak a levegőben.

EF4 (pusztító), szélsebesség: 267–322 km/h – az épületek a föld felszínével lesznek egyenlők, a tetőszerkezetek, faházak, gépjárművek és egyéb nagyobb tárgyak folyamatosan sodródnak a levegőben.

EF5 („elképesztő”), szélsebesség: >322 km/h – a többszintes és vasbetonházak is összedőlnek, s darabjaik messzire szétszóródnak; a nehéz járművek és darabjaik több száz méternyit repülnek. Katasztrofális pusztítás mindenütt. Eddig összesen két 5-ös szintű tornádót jegyeztek fel az EF-skálán.

A tornádó általában nem fölfelé, hanem oldalirányban mozgatja el a tárgyakat, ami persze nem jelenti azt, hogy függőlegesen ne kapjon fel bármit, ami az útjába kerül, de nem ez a jellemző.

Bár hazánk nem nevezhető tornádó-nagyhatalomnak, a zivatarmegfigyelő specialisták szerint évente több tucat tornádó keletkezik Magyarországon, viszont ennek töredékét sikerül észlelni. A hazai időjárást követő oldalak adatai alapján 2008-tól számolva egy tucat tornádóészlelésről számolnak be, az utolsót a Szabolcs megyei Őr község határában észlelték 2013. május 12-én.