Kihalhat az Egyesült Államok lundapopulációja

A tréfás külsejű tengeri madarak száma valószínűleg azért csökken, mert az óceán vizének melegedése miatt nem találják megszokott táplálékukat.

tt
2013. 06. 04. 9:08
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Elég sok jelét észleltük annak, hogy a lundák és más tengeri madarak gondban vannak” – mondta Rebecca Halberton, a Maine-i Egyetem kutatója, aki évek óta tanulmányozza őket. „A Maine-öböl két legnagyobb lundakolóniájában a múlt nyáron nagyot zuhant a fiókák túlélési aránya, a massachusettsi és a bermudai partokon több tucat lundatetemet sodort a víz a szárazföldre” – tette hozzá.

Színpompás, csíkos csőre, körte alakú teste és mókás totyogása miatt a lundát a tenger bohócának is hívják, ráadásul a vízimadár-rehabilitáció mintapéldájaként emlegetik. Maine-ből ugyanis majdnem teljesen kipusztultak, amikor az 1800-as évek végén a telepesek húsuk, tolluk és tojásaik miatt vadászni kezdték őket. 1901-re egyetlen maine-i pár maradt életben a parttól távoli Matinicus Rock szigetén.



Steve Kress,a National Audubon Society tengerimadár-rehabilitációs programjának igazgatója negyven éve dolgozik azon, hogy a maine-i partok lundakolóniái fennmaradjanak. Jelenleg több mint kétezer példány él az államban, többségük három szigeten. A Seal-szigeten és a Matinicus Rockon az ötéves átlag szerint a tojások 77 százalékából származott fióka, ez az arány tavaly nyárra 33 százalékra esett vissza.

A lunda szülők általában heringgel táplálják kicsinyeiket, ám tavaly nagy mennyiségben adtak nekik a délebbi vizeken honos vajhalból, amely egyre gyakoribb a Maine-öbölben. Ám a fiókák éhesek maradtak, mivel ez a fajta túl nagy és kerek volt nekik. Meg nem evett vajhalak kupacait találták néhány lundatetem mellett.

A lundacsibék közül egyre kevesebb nő fel, ismeretlen okból nagy számban pusztulnak, az extrém körülmények miatt az óceán vize elmossa a Seal-szigeti odúkat: Kress a jelek láttán aggódik, mit hozhat a jövő.

„Nem tudhatjuk, mit hoz az éghajlatváltozás. A megszokott halak elköltözhetnek, délebbiek úszhatnak fel a helyükre. A lundák talán alkalmazkodnak az új táplálékhoz, csak ők tudják, hogy alakul a történetük” – mondta Kress.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.