„Az összkép meglehetősen nyugtalanító. Ki kell használnunk ismereteinket, hogy a természetvédelmi tevékenységek célirányosan és hatékonyan működjenek” – hangoztatta Jane Smart, az IUCN faji sokszínűséggel foglalkozó osztályának igazgatója. A világszövetség szerint pontosan 800 faj halt ki, például a Cyprinodon arcuatus nevű pontyfaj és a zöldfoki-szigeteki óriásszkink. Több faj egyedszáma pedig veszélyes mértékben csökkent, ilyen például a fehérajkú pekari és a rücskösfarkú disznódelfin.
Első alkalommal vizsgálták meg a vörös lista összeállításához az édesvízi garnélák állományát: ezek 28 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye. Tíz százalékkal élelmiszerként kereskednek – ilyen például az óriás édesvízi garnéla (Macrobrachium rosenbergii), amely fontos szerepet játszik az édesvízi táplálékláncban.
Az állatok mellett a tűlevelűek, a világ legrégebbi és legmagasabb élőlényei is veszélybe kerültek az IUCN szerint: minden harmadik faj a kihalás szélére jutott. Veszélyeztetett többek között a Monterey fenyő (Pinus radiata), amelynek hatalmas befolyása van a klíma alakulására. A szervezet szerint a tűlevelű erdők révén háromszor több szén raktározódik el, mint az esőerdők révén. Egyes tűlevelű fák pedig az ötezer éves kort is elérhetik, és száz méternél magasabbra is nőhetnek.
A világszintű fakitermelés ráadásul odáig fajulhat, hogy egyes fajok még azelőtt eltűnnek, hogy az IUCN lajstromba venné őket – figyelmeztetett Aljos Farion, a szervezet tűlevelű-szakértője. Az IUCN a világ legnagyobb, állami és nem állami természetvédelmi szervezeteket tömörítő hálózata.
