„Amikor az ember vadászból és gyűjtögetőből földműves gazdává vált, a történelem valódi forradalma zajlott le, ám hogy pontosan miként is történt, először írták le a régészek” – jelentették be a Tübingeni Egyetem kutatói a Science tudományos magazinban megjelent tanulmányukban.
A termékeny félhold eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt jelentette, ezt nevezték a civilizáció bölcsőjének, később azonban a Nílus völgyét is idekapcsolták. A félhold délkeleti, iráni területén most egy legalább 2200 éven keresztül virágzó településcsoport ásatásain fedeztek fel növényi maradványokat. A 11 700 éves leletek kezdetleges földművelésről árulkodnak, az évszázadok folyamán azonban egyre fejlettebb módszereket dolgoztak ki az ott lakók.
„Ilyen hosszú időszakon át még sosem sikerül elemezni a folyamatot egyazon településen belül” – közölte a Simone Riehl vezette régészcsoport. Ugyan a termékeny félholdat régóta kutatják, a gond mindig az volt, hogy az emberek rendszeresen elhagyták falvaikat, és továbbálltak. Először az iráni Zagrosz-hegység lábainál fekvő újkőkori Csogha Golan-i ásatások során nyílt alkalom a fejlődés hosszú távú megfigyelésére.
Számtalan, csontból és kőből készített földművelési eszközt találtak, ám még fontosabb az a körülbelül 30 ezer elszenesedett növényi maradvány, amely a korai növénytermesztés egész történetét elmesélte. Az első növények vadgabonafélék voltak, például vadárpa, ezeket az idők során mindig tovább nemesítették, végül új fajták is megjelentek, mint a tönkebúza vagy a szegesborsó. A leletek szerint meg kellett küzdeniük a gyomnövényekkel is.
Jó kétezer évvel az első próbálkozások után viszonylag hatékonyan termesztették az árpát, a búzát és a lencsét, így elegendő táplálékkal tudták ellátni a gyarapodó falvakat.
„A gazdasági és társadalmi fejlődés valódi forradalma zajlott ekkor” – értékelte Nicholas Conrad régész. „Hatásai a mai napig érezhetők: a termékeny félholdon nemesített növények jó része alkotja a világ mai élelmezésének alapjait” – fűzte hozzá Riehl.
Iránnak ezen a viszonylag kevesebb régészeti figyelemmel övezett területén feltárt leletek igazolták, hogy a „civilizáció bölcsője” nem egyetlen kis terület volt, hanem a földművelés az egész termékeny félholdon nagyjából egy időben, párhuzamosan alakult ki.
