Két páncélos dinoszaurusz is élt a Bakonyban

Két páncélos dinoszaurusz is élt a Bakony területén a kréta korban – a magyar tudósoknak sikerült azonosítaniuk a tavaly feltárt leletet.

Ősállatföldrajzi szempontból nagy jelentőségű a lelet, mivel eddig egyetlen európai lelőhelyen sem tártak fel két különböző páncélosdinoszaurusz-fajhoz tartozó maradványokat – olvasható az MTA honlapján.

„A tavaly nyáron megtalált felkarcsont volt az első jele annak, hogy a mai Iharkút területén egy másik páncélos dinoszaurusz is élt a feltehetőleg gyakori Hungarosaurus tormai mellett. Korábban úgy véltük, a többi európai lelőhelyhez hasonlóan a Bakony területén is csak egy páncélosdinoszaurusz-faj fordult elő. A tavaly előkerült felkarcsont azonban túl kicsi volt a korábban talált Hungarosaurus-maradványokhoz képest” – számolt be az akadémia portáljának Ősi Attila, a Lendület-kutatócsoport vezetője, az MTA és a Magyar Természettudományi Múzeum paleontológiai kutatócsoportjának tagja.

A lelet csontszövettani vizsgálatából kiderült, hogy kifejlett, öreg állattól származik. A rajta megfigyelhető alaktani bélyegek arra engedtek következtetni, hogy a felkarcsont egy a Struthiosaurus fajba sorolható állaté volt.

Ennek az őshüllőnek több európai lelőhelyről is kerültek elő maradványai, ám Iharkút az egyetlen, ahol két páncélos dinoszaurusz is előfordult. A kutatók szerint érdekes ugyanakkor, hogy a többi európai lelőhelyről ismert Sauropoda és Hadrosauria dinoszauruszok Magyarország területéről teljesen hiányoznak.

A felfedezés ősállatföldrajzi szempontból is jelentős, valamint tovább pontosítja a Struthiosaurus előfordulásáról alkotott ismereteinket, ugyanis az iharkúti lelet az eddig ismert legidősebb, néhány millió évvel korábbi a más európai ásatásokon feltárt Struthiosaurus-maradványoknál.

„Bár a Hungarosaurus testhossza akár a négy métert is meghaladhatta, testfelépítése filigránabb volt, mint a legfeljebb két - két és fél méteresre megnövő, zömökebb, robusztusabb Struthiosaurusé” – fejtette ki Ősi Attila. A kutató rámutatott arra, hogy sok csont, például csigolyák, bordák, lapocka, nem alkalmasak két faj elkülönítésére, a felkarcsont alapján azonban számos következtetés levonható, egyebek közt meghatározható az állat magassága.