Olinguito: új ragadozófajra bukkantak

A tudományos felfedezésről csütörtökön számolt be a Smithsonian Intézet kutatócsoportja, amely a ZooKey című folyóiratban is publikálta kutatását.

tt
2013. 08. 17. 5:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tudományos felfedezésről csütörtökön számolt be a Smithsonian Intézet kutatócsoportja, amely a ZooKey című folyóiratban is publikálta kutatását. Az új faj felfedezését dns-vizsgálat igazolta.

Az olinguito vörösesbarna bundájú, hosszú farkú, 60 centis, egykilós emlős. A mosómedvék családjába sorolt állatka Ecuador és Kolumbia köderdeiben él, éjszakánként bújik elő, és fáról fára ugrál.

A kutatók hosszú éveket töltöttek a felkutatásával, pedig egy példánya egy évig élt a Smithsonian által működtetett állatkertben. „Majd kiszúrta a szemünket, mégsem vettük észre, pedig rendkívül szép állat” – ismerte el Kristofer Helgen, az intézet szakértője. Mint elmondta: a Ringerl nevű nőstényt tévedésből az olingo fajhoz tartozónak vélték, és több amerikai állatkertben is megpróbálták olingókkal párosítani, ami nem sikerült, és 1976-ban végül utód nélkül pusztult el.

Helgen állatirhák és csontvázak tanulmányozása közben jött rá, hogy új fajjal van dolga, és amikor 2006-ban Dél-Amerikában járt egy kutatócsoporttal, szinte az első éjszakán belebotlottak az olinguitóba. „Mintha csak ránk várt volna” – idézte fel a tudós a találkozást.

Utólag Helgen is nehezen talál rá magyarázatot, hogyan keverhették össze az olingót az olinguitóval, hiszen – mint mondta – rengeteg jellemzőjük eltérő. Az olinguitók kisebbek, rövidebb a farkuk, kerekebb a pofájuk, apróbb a fülük, sötétebb és sűrűbb a gereznájuk, festette le a különbséget a kutató. „Mintha egy mackót kereszteznénk egy házi macskával” – fogalmazott.

Az állat ragadozó létére főként gyümölcsökön él, és alkalmanként egyetlen utódot hoz világra. Helgen szerint ezrével élnek a faj példányai a hegyvidéki erdőségekben. Valószínűleg azért nem fedezték fel őket eddig, mert éjszakánként ugrálnak a fák tetején. Egyelőre csak Kolumbiában és Ecuadorban találták meg a példányait, de a kutatók szerint Panamában, Costa Ricában, Venezuelában, Brazíliában, Peruban és Guyanában is előfordulhatnak.

A tudósok gyakran bukkannak új fajokra, de ezek főként apró rovarok, emlősöket ritkán lelnek. „Sokan gondolják, hogy nem lehet már új fajokat felfedezni, különösen nagy, jellegzetes állatokat. A tanulmány azt bizonyítja, hogy ez a feltevés egyszerűen nem állja meg a helyét” – hangsúlyozta a felfedezés jelentőségét Darin Croft anatómiaprofesszor, a clevelandi Case Western Reserve University tudósa.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.