A kérészek (Ephemeridae) rendje foglalja magában a legősibb szárnyas rovarokat. Rendszertanilag a rovarok osztályába és a szárnyas rovarok alosztályába tartoznak. Leghíresebb hazai képviselőjük a tiszavirág (Polingenia longicauda), a magyar természeti értékek egyik jellegzetes kincse. Az eddig leírt, csaknem 2500 fajból Magyarországon mintegy 50 él.
A kérészek hosszú, gyenge lábú rovarok. Törékeny testük 5–38 mm hosszú. A hímek első pár lába erősebb, előrenyúló: párzáskor ezzel ragadják meg a nőstényt. Általában két pár szárnyuk van: szárnyaik különösen sűrű, átlátszó erezete a szitakötőkére hasonlít, de az első szárny háromszög alakú, a nem mindig kifejlődő második pedig tojásdad és sokkal kisebb. Nyugalmi helyzetben szárnyaikat nem tudják összehajtani; azok a test fölött egymáshoz simulnak.
Fejükön rövid, fonalas csáppár, három pár pontszem és két pár összetett szem helyezkedik el. A hímek összetett szemén befűződéssel úgynevezett turbánszem alakul ki. A kifejlett állatok szájszerve csökevényes, mivel a legtöbb imágó rövid életében egyáltalán nem táplálkozik.
Testük meglehetősen puha, gyengén kitines. Hengeres potrohuk végén feltűnően hosszú páros fartoldalék (cercus) és olykor még egy páratlan végfonal (filum terminale) is van. Első pár lábukkal előrenyúlva tapogatnak.
A lárvák mindig vízben, a szubimágók és imágók víz közelében élnek.
Miután a nőstények a vízbe hullatták petéiket, azok az aljzatra süllyednek. A lárvaállapot fajtól függően néhány hónaptól 3 évig is tarthat. (Van olyan faj is, amelynél a peteállapot hiányzik, és a megtermékenyített nőstény apró lárvákat tojik a vízbe, amelyek a potrohuk két oldalán elhelyezkedő tracheakopoltyúkkal lélegeznek.)
Táplálkozásuk változatos: egyes fajok inkább a vízben található algákat, szerves törmeléket eszik, más fajok lárvái ragadozók.
A nimfaállapot befejeztével a kifejlett állathoz hasonlító, röpképes, de még nem ivarérett, úgynevezett szubimágó bújik elő a vízből. Ennek márványozott szárnyai színtelenek, potrohnyúlványai rövidek.
A kérészéletet sokan a rövid, néhány órás vagy legfeljebb pár napos élet jelképének tekintik. Az ivarérett kérészek túlnyomó többsége valóban ilyen rövid ideig repül, és ezért nem is táplálkozik: tevékenységét a nászra korlátozza. Nászuk tömeges: pirkadatkor vagy szürkületkor párzanak a levegőben, a víz fölött. A nőstények megtermékenyített petéiket a vízbe szórják. A párzás után az elpusztult kérészek tömegesen hevernek a vizek felszínén. Ezek az elpusztult példányok fontos szerepet játszanak a folyók, patakok élővilágában, ugyanis sok halfajnak nyújtanak bőséges táplálékot.
