Egy még nagyobb felmelegedés kapujában vagyunk?

Komoly vitákat eredményez, hogy a megfigyelt hőmérséklet miért nem tart lépést a számítógépes modellek előrejelzésével.

Nincs komoly bizonyíték a klímatudományon belül a szén-dioxid-szint és a hőmérséklet közötti kapcsolatra. 1970 és 1998 között a bolygó átlagosan 0,17 fokot melegedett évtizedenként. 1998 és 2012 között ez az érték csupán 0,04 Celsius-fok volt. A légköri szén-dioxid-szint viszont folyamatosan emelkedik, s mára már magasabb, mint az elmúlt 800 000 évben bármikor. A 14 legmelegebb évből tizenkettő 2000 után következett be. Az elmúlt két évben számos katasztrófával kellett szembenéznie a Föld lakosságának: árvizekkel Ausztráliában, rekordhőmérsékletekkel az Egyesült Államokban, az északi jégsapka olvadásának felgyorsulásával, amely olyan sebességgel történik, hogy az éghajlati modellezők szerint 2040-re rutinszerűvé válhat a Jeges-tengeren a teljesen jégmentes szeptember.

Azonban az komoly vitákat eredményez, hogy a mért hőmérséklet miért nem tart lépést a modellek által előrejelzett hőmérséklettel, s hova tűnik a hő, amelyet a globális hőmérő regisztrált, de magába rejtett. Az egyik álláspont szerint – több még folyamatban lévő kutatás alapján – a mély óceán melegszik: az óceán által elnyelt extra hőmennyiség mérhető a levegőben. Ez aligha jó hír: a légkör és az óceán szoros kapcsolatban van, így a tárolt hő kiszámíthatatlan módon, de előbb-utóbb visszakerül a légkörbe. A legújabb kutatási eredmények tanulsága, hogy még mindig rengeteg nyitott kérdés van a bolygó működését illetően, illetve hogy az óceán és a légkör rendszerében hogyan terjed a meleg az egyenlítőtől a sarkok felé.

A másik lehetőség, hogy egy még nagyobb felmelegedés kapujában vagyunk. A bolygó még nem tapasztalta meg a 20 vagy ennél is több évvel ezelőtt kibocsátott üvegházhatású gázok következményeit. Ahogy a láng felett a víz néhány perccel később kezd forrni, úgy a néhány évtizeddel ezelőtt a légkörbe juttatott energia hatása sem érezhető még. Éppen ezért mondják az éghajlatkutatók – akiket kicsit megriaszt a megtorpanó melegedés –, hogy a következő évtizedekben extrém melegedéssel is számolni kell, attól függetlenül, hogy a kormányok elkezdik-e kibocsátáscsökkentő intézkedéseik végrehajtását.

Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy továbbra is folyamatosan nő a szén, olaj és gáz égetéséből származó kibocsátás, amely a század második felében egy egészen más éghajlati rendszert hozhat létre, ahol a hűvösebb nyári hónapok jóval melegebbek lehetnek az idáig valaha tapasztaltnál. A hír nem túl biztató, nyugalomra sajnos nincs okunk.