Az ENSZ polgári légi közlekedésre szakosított szervezetének tárgyalásai során kell áthidalnia a fejlett és fejlődő nemzetek között lévő mély megosztottságot a kereskedelmi célú légi közlekedésből származó szén-dioxid kibocsátása miatt, elkerülve a szén-dioxid-kereskedelmi háború veszélyét az Európai Unióval.
A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben (International Civil Aviation Organization – ICAO) több mint egy évtizede tartó vita után, továbbra is kis hajlandóság mutatkozik a feltörekvő Kína és India részéről, hogy fizessen a szén-dioxid kibocsátása után.
Amennyiben nem jön létre a megállapodás, az Európai Unió számára szabaddá válna a lehetőség, hogy visszatérjen a saját maga által korábban bevezetett nemzetközi vonatkozású szabályozáshoz. Eszerint minden légitársaságnak, amely az EU repülőtereit használja, szén-dioxid-kibocsátási kvótát kell vásárolnia (szén-dioxid-adót kell fizetnie).
Az unió legutóbbi kísérlete az erre vonatkozó jogszabály kötelező bevezetésére, elsősorban az ICAO-tárgyalások előrehaladásának hiánya miatt következett be, azonban az EU azonnali ellenlépésekkel találta szembe magát. Kína ugyanis felfüggesztette Airbus-megrendeléseit. Néhány megrendelés még mindig be van fagyasztva.
Válaszul arra, hogy ez az intézkedés sérti az országok szuverenitását, az EU felfüggesztette a törvényt, de azt újra életbe fogja léptetni, ha az ICAO nem talál alternatív megoldást. Elég rövid idő áll rendelkezésre addig, míg az uniónak döntést kell hoznia az ügyben, ezért az ICAO előzetes találkozót tart szeptember 4-én a témában.
Az elképzelések szerint a globális megállapodást körvonalazó előkészítő munka befejeződik a hároméves közgyűlésig, mely szeptember 24-én kezdődik Montreálban, az ICAO központjában. További egyeztetésekre lenne szükség és azok sikeressége esetén is csak 2020-ban lépne hatályba a javaslat.
Egyes EU-s tisztségviselők azt mondták, bíznak benne, hogy számottevő előrelépések lesznek a globális piaci alapú szabályozás felé.
„Optimista vagyok, de ez nehéz ügy. Politikai akaratra van szükség az Egyesült Államok, Kína és India részéről is” – mondta egy uniós tisztviselő név nélkül. Egy tárgyalások közeli forrás szerint az egyik kompromisszumos javaslat az volt, hogy a kibocsátási árak a nemzeti légtérre korlátozódjanak, az egész repülési útvonal helyett. Ezt az amerikai álláspontot kezdetben az EU ellenezte.
Az Európai Uniónak egy erős, jól végiggondolt megállapodásra van szüksége ahhoz, hogy meg tudja győzni a parlamentet, amelynek a következő év elején el kell fogadnia az új törvényt, megelőzve, hogy a jelenleg felfüggesztett szabályozás automatikusan ismét hatályba lépjen.
Az egyéves mentesség csak az interkontinentális járatokra vonatkozik. Az uniós országok járatainak jelenleg is szén-dioxid-kvótát kell venniük az emissziókereskedelmi rendszerben (Emission Trading Scheme – ETS), ezzel fedezve a szén-dioxid-kibocsátásukat.
„Nagy valószínűség szerint az ICAO közgyűlése olyan megoldást próbál találni, amely lehetővé teszi az EU-nak, hogy presztízsveszteség nélkül tudjon kihátrálni a jelenlegi helyzetből. De ha továbbra is ezen az úton maradnak, akkor az kereskedelmi háborúhoz fog vezetni” – mondta Paul Steven Dempsey, a monteráli McGill Egyetem Légi és Űrjogi Intézetének vezetője.
A legkeményebb szembenállás Kína és India részéről van, amelyek megtagadták a légi közlekedésből származó kibocsátási adataik kiadását az EU felé, ami viszont felveti a gépeik kitiltásának lehetőségét, mivel megszegik a vonatkozó uniós jogszabályokat.
Az Egyesült Államok is egyetértett a törvény felfüggesztésével, ezzel is biztosítva légitársaságainak a mentességet az EU-s törvény betartása alól.
Emellett az ipar is ellenezte egy piaci alapú, az EU által előnyben részesített és a tudósok által támogatott emissziókereskedelmi rendszert („cap and trade” rendszer), mint legjobb módját a kibocsátás megfékezésének.
Paul Steele, egy légi közlekedési érdekvédelmi csoport (Air Transport Action Group – ATAG) vezetője, az iparágat képviselve azt mondta, hogy a szektor azt akarja, hogy az ICAO egy globális megállapodást hozzon létre. Ugyanakkor úgy véli, hogy „egy globálisan kompenzált rendszer a politikailag legmegvalósíthatóbb megoldás”.
Az Európai Parlament viszont ellentétes állásponton van: „A légi ipar által előterjesztett szén-dioxid-kompenzációs rendszer nem lehet elégséges” – mondta Peter Liese német politikus, aki az előterjesztője a vonatkozó EU-s légügyi törvénynek. A kompenzáció engedélyezi a légi közlekedési iparág számára, hogy a szén-dioxid-kibocsátásért különböző projekteken keresztül fizessen úgy, hogy világszerte csökkenti a légszennyezést, de ezek közül sok esetben kétséges, hogy az bármit is tenne az alacsonyabb kibocsátásért.
