Az Environmental Science and Technology című szaklapban hétfőn megjelent tanulmány volt az első, amely hosszú, 25-60 éves távlatban vizsgálta meg New Hampshire és Florida között 97 helyen a nagy folyók kémhatásának alakulását. A kutatók a vizsgált 97 helyből 62-nél mutattak ki jelentős lúgosodást.
Paradox módon a folyók egyike sem lett savasabb, az emberi tevékenység – a szén- és a kőolajszármazékok égetése, valamint a széntartalmú kőzetek oldódását elősegítő bányászat – következtében elsavasodó eső a geológusok szerint lúgosodást okoz.
„Mintha savkötő tablettával kezelnék a folyóvizeket” – jellemezte a helyzetet Sujay Kaushal, a Marylandi Egyetem geológusa, a tanulmány vezető szerzője. A tudósok eddig úgy gondolták, a széntartalmú kőzetek vegyi porlasztása csak a kis hegyi patakokat érinti, illetve hogy a savas esők valójában segíthetnek egyensúlyba hozni a vizek pH-értékét. (A 7-es érték pH semleges, a kisebb érték savas, a magasabb lúgos kémhatást jelent.)
„Az Egyesült Államok keleti folyói lúgosodásának felfedezése tökéletes meglepetés, és a geológia legfontosabb kutatási eredményeinek egyike. Rámutat arra, hogy a víz nagy rendszerei érzékenyebbek, mint gondoltuk” – hangsúlyozta Kaushal.
„Ha nő a víz lúgossága, bonyolultabb a víztisztítás, elszaporodhatnak az algák, felgyorsulhat a csatornarendszer rozsdásodása. Azonban a legaggasztóbb, hogy a fokozódó lúgosság hatására mérgező ammónia keletkezhet, ami károsíthatja az öntözött terményeket és a patakok, folyók halállományát” – magyarázta.
A lúgos folyók egyebek közt a főváros, Washington, Philadelphia, Baltimore és Atlanta legfőbb ivóvízforrásai – tette hozzá a geológus. A tanulmány szerint évek óta egyre kevesebb a savas eső, mivel az 1990-es években a kongresszus megszavazta, hogy az amerikai környezetvédelmi ügynökség (EPA) szigorítsa a vonatkozó szabályozást, ám „nem tudni, mennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy teljesen eltűnjön a jelenség, ha egyáltalán lehetséges ez”.
