A tesztek során az autóvezetőknek különböző feladatokat kellett elvégezniük a mozgó jármű irányítása közben: mobiltelefont vettek fel, csatornát váltottak a rádión, vizet ittak vagy térképet olvastak.
Geoffrey Mackellar, a fejlesztők vezetője elmondta, hogy eközben a sofőrök fejére szerelt készülék 14 érzékelője folyamatosan mérte az agytevékenység típusait és mennyiségét, ezek alapján pedig a speciális, erre a célra kifejlesztett program meghatározta, mennyire figyel az illető. Megkérték a vezetőket, hogy tegyenek egy unalmas kört is, mindössze 15 kilométeres óránkénti sebességgel, hogy megfigyelhessék, mi zajlik az agyban, ha „kikapcsol”.
Az autó érzékelői olyan mozzanatokra is figyeltek, mint a pislogások száma és időtartama, a mereven egy pontra nézés és a szemmozgások mennyisége, a fejbillentések, illetve a tevékenységváltások gyakorisága. Azt is nyomon követték, hogyan működik az agy, amikor az ember az egyik feladatról a másikra vált. A speciális program lelassította a kocsit, amikor figyelemhiányt érzékelt, és az eredeti sebességre engedte gyorsítani, amikor úgy találta, a sofőr újra a vezetésre összpontosít.
A speciális autó részét képezi annak a kampánynak, mely Nyugat-Ausztrália országos átlagot meghaladó közúti baleseti halálozási arányára kívánja felhívni a figyelmet. Az államban hamarosan autós biztonsági kampánykörútra indul a „figyelemmel vezérelt” kocsi. A kormány becslései szerint a közúti balesetek évente körülbelül 27 milliárd ausztrál dollárjába (5600 milliárd forint) kerülnek a költségvetésnek.
