Emlékeztetett, hogy az alföldi táj jellegzetességei a kurgánok (kunhalmok), amelyeknek jelentős része az őskorban, a késő rézkor, kora bronzkor időszakában keletkeztek és szolgáltak temetkezési helyül.
A faszerkezettel lefedett, a Krisztus előtti 3500-3000 közötti időszakból származó gödörsírban egy valamikori magas rangú, „nagy hatalmú főnök” sírjára bukkantak – magyarázta a feltárás vezetője.
A feltárt temetkezési hely úgynevezett „bolygatott sír”, de azt még vizsgálják, hogy emberi vagy más beavatkozás nyomát hordozza-e a gödörsír. Dani János felidézte: 2009-ben hasonló bolygatott sírt találtak ugyancsak Hajdúnánás térségben, arról kiderült, hogy rókajárat volt benne, s az állatok „bolygatták meg” a sírt. Mindazonáltal kevés ilyen temetkezési helyet sikerült eddig feltárni hazánkban, illetve a Kárpát-medencében – tette hozzá.
Dani János az MTI érdeklődésére elmondta: a Jamnaja-kultúrára jellemző, kurgán alatti, gödörsíros temetkezés annak idején a Fekete-tengertől Belső-Ázsiáig volt jellemző. Az első nagy állattartó nomád közösségek a rézkor idején kezdtek el beszivárogni a magyar Alföldre, de tovább nem mentek. Tőlünk nyugatra már nincsenek ilyen temetkezési emlékek – tájékoztatta az MTI-t a Déri Múzeum régészeti vezetője.
